6.fejezet

- A fenébe! A rohadt, budös, tetves életbe!-kiáltotta Damon, majd a földhöz vágta a whisky-s üveget, amiben már egy korty sem volt. De ő nem az ital miatt volt dühös. Sokkal inkább az előbbi jelenet miatt. Maga sem értette, hogy hagyhatta csak így elmenni a lányt. Nem így tervezte ezt a beszélgetést. De ahogy a lány parázsló csokoládé szín szemeibe nézett.. mindúttalan Katherine-t látta maga előt, ahogy végez Elenával.. és csak a gyűlöletre tudott gondolni, amit iránta érzett.

Ever az éjszaka közepén felébredt. Fogalma sem volt, mi késztette. Magára öntötte pamut köntösét és elindult lefelé a lépcsőn. Nem vette észre a háta mögött lopodzó alakot. Árnyékként követte, emberi szem számára láthatatlan módon. Nesztelen járását még egy macska is megirigyelte volna.. De ekkor észrevette, hogy valaki közelít a lány felé így jobbnak látta távozni.

- Ever, miért mászkálsz itt ilyenkor?-kérdezte a vámpírférfi.

- Én..- a lány tanácstalanull nézett rá, s komoly gondolkodásba kezdett. De végül így felelt: - Felébredtem.

- És akkor most hová is tartasz?-Stefan kérdő tekintettel nézte a köntösbe burkolózott leányt, aki nem tudta megválaszolni a kérdését.- Szerintem az lesz a legjobb, ha most visszafekszel.-mondta egy könnyed mosollyal az arcán. Ever bólintott, megfordult és elindult vissza a szobájába. A vámpír ezután még hosszú órákat töltött a nappaliban. Csukott szemmel, a bőrkanapén hevert és közben arra kényszerítette agyát, hogy mutasson emléképeket Elenáról.. de az idő múltával egyszercsak megváltoztak a képek. Nem Elena volt rajtuk, hanem Katherine, ebben Stefan biztos volt. Kinyitotta a szemét. A tudatába rögtön belehasított a tény, miszerint reggel van és hétfő.

- Ez a hely ugyan olyan ocsmány, mint 50 éve.-jelentette ki Katherine az iskola előtt állva. Nem ők voltak az egyetlen ott tartózkodók. Volt ott egy kisebb csoport diák, akik elég feltűnően bámulták a Pierce nővéreket. A kinézetük alapján mind a focicsapat tagjai. Katherine-nek akarata ellenére eszébe jutott egy régi kedves emléke Stefan-nal, s erre elmosolyodott. Nina látta nővérén, hogy most épp nincs a jelenben, így nem is zargatta felesleges kérdésekkel. Az udvart figyelte. Szinte mindenki őket figyelte, köztük.. a Salvatore fivérekkel. Kathreine is észrevette őket; mind ketten elindultak feléjük.

Mikor eléjük értek, Katherine elmosolyodott, de húga inkább kerülte a fivérek pillantását. Ez pedig feltűnt nekik. Miért nem akart rájuk nézni? Damont a háta közepére se kívánja, s Stefan.. nos talán csak fáj neki, hogy folyamatosan összetéveszti Katherine-nel és ezért Ninát szidja Kath helyett. Ki tudja..

Egy loholó srác közeledett feléjük, kezében pár tankönyvvel. Katherine rá se hederített, ő tudta, mit akarhat. Nina figyelmét viszont felkeltette, így ő le sem vette róla szemét. S így rögtön rájött, hogy a fiú kinek a könyveit is cipelheti..

- Ki ez a fiú? - kérdezte nővérétől.

- Joshua Smith.-válaszolt Katherine, szemét le sem véve Stefanról.

- Smith?-kérdezte Nina elkerekedő szemekkel. - Talán..

- Nem, nem az.-nézett rá hirtelen nővére. Szeme izzott a ki nem mondott dühtől, mivel ez által kénytelen volt elszakadnii Stefan bámulásától. Mondjuk, még egy kicsit örült is ennek, még a végén túlzottan megszállottnak gondolnák.. A vámpírférfi a fiún tartotta a szemét, de a beszélgetésre felfigyelt. Vajon miről beszéltek?- gondolata. Damon volt az egyetlen, akit szószerint nem érdekelt az ember. Csak Nina.. Az a lány felkeltette az érdeklődését, de ezt az istenért se vallaná be. Főleg, mert elhitte a saját hülyeségét, megrögzött gondolatát, miszerint Nina épp olyan, mint Kath. Pedig a lány, nem is oly rég felvilágosította őt erről. Kerek perec megmondta neki, hogy ő nem Katherine, de Damonnek ez még kevés.

Joshua ekkor ért oda, arcán egy vidám mosollyal üdvözölte a két lányt, mintha a fiúk ott se lennének.

- Oh, Joshua. Látom elhoztad, amit kértem. -mondta Katherine, egy elbűvölő mosollyal az arcán.- Mond csak, nagyon kimerítő volt a cipelésük?

- Nem, dehogy. Könnyedén elbírtam és öröm ilyen gyönyörű lányoknak segíteni.-válaszolt a fiú.

- Nagyszerű!- a lánynak persze esze ágában sem volt elvenni tőle a könyveket. A fiú ismét megszólalt.

- Esetleg volna kedve valamelyikőtöknek eljönni velem suli utána  Grillbe?

Katherine a húgára nézett, majd elmosolyodott és bár hihetetlennek tűnik, mégis pontosan egyszerre néztek a fiúra és mondták ki:

- Mind ketten elmegyünk.

(az órák után a Grillben)

Joshua már várt a lányokra és nem csak ő volt ott, hanem a Salvatore testvérek is. Katherine rögtön kiszúrta őket, s már ki is dolgozta magában a tervét. Tudta, hogy így lesz.. pontosan ahogy eltervezte..
- Kértek valamit inni?-kérdezte a fiú mosolyogva. Nina épp le akarta inteni, de Kath hamarabb szólalt meg.
- Igen. Kérlek, hozz nekünk két pohár whisky-t jég nélkül, tisztán.-mondta, miközben a ráhatást használta- És utána menj haza és felejtsd el, hogy valaha is elmentünk veled bárhová.
- Ha viszont így állunk...-mosolyodott el Nina sejtelmesen. A fiú fejét maga felé fordította.- Fizess a fiúknak is egy körrel, eléggé szomjasnak látszanak, valamint soha többé nem hívj el engem sehová. Minden világos?
- Igen.-válaszolta, mint egy egyszerű bábú. Miután Joshua kivitte nekik az italokat és hazament, Nina megkérdezte.
- Hogy akadtál rá az egyetlen Mystic Falls-i lakosra, akiben nincs vasfű?
- Aki keres, az talál. Nemde, húgicám?-mosolyodott el Kath. Ekkor a fiúk épp odaértek hozzájuk.

- Mi volt ez a kis színjáték Katherine?-kérdezte Damon, Ninát nézve. A két lány összenézett.
- Kérlek foglalj helyet Stefan.-mondta Nina ügyet sem vetve Damon-re.
- Inkább állok, bár a kedvességed igencsak meglep.-mondta a fiú.- De inkább válaszolj!
- Csak el akartuk érni, hogy nyilvános helyen találkozhassunk veletek, így biztos nem tesztek olyat, amit később megbánhattok.-mondta Katherine. Damon még mindig Ninát nézte, és szenttűhite, hogy a lány Katherine.
- Ugyan. Mit bánnánk meg?-kérdezte Damon.
- Talán valami szörnyűségesen ostoba dolgot.-válaszolt Nina.
- Például?
- Miért nem tudod megjegyezni, hogy én nem vagyok Katherine?-kérdezte hirtelen Nina, Damontől.
- Tessék?!-kérdezték egyszerre a testvérek.
- Igen, jól hallottátok. Ő még mindig Nina én pedig még mindig Katherine vagyok.
- Gyűlöllek Damon Salvatore!-állt fel az asztaltól Nina, hogy szemtől szembe kerüljön Damonnel.- Gyűlöllek már az első találkozásunk óta!-mondta és kiviharzott a Grillből.
Nagyszerű.-gondolta Damon.
- Mond csak Katherine, ha a húgod ennyire gyűlöl engem, akkor minek kellett ez a kis találkozó?
- Nina mondani akart nektek valamit, de így... más megoldáshoz kell folyamodnom, ami számodra kissé ismerős lehet Damon. -mosolyodott el- Üzenetet hoztam Ninától.
- És mit? Játék?-kérdezte gúnyosan Damon, akinek nagyon fájt amiket az a lány mondott épp csak pár másodperce.
- Kérlek Damon, én már réges-rég lejátszottam azt a játékot.
- Akkor mi az üzenet?-kérdezte türelmetlenül. Már igencsak szabadult volna Katherine társaságából, de mindenképp tudni akarta, mit üzen Nina.
- Azt üzeni, hogy sose játsszatok a Petrova tűzzel, mert bizony könnyen megégethetitek magatokat.-arcán megjelent egy sejtelmes mosoly. Damon és Stefan nem tudta ezt mire vélni. Azt se értették, hogy mit kezdjenek ezzel a mondattal.
- Oh, igen? És mi ez? Egy újabb szabály?-a fiúnak már igencsak elege volt Kath és a húga játszadozásaiból.
- Pontosan.
- Viszont nincsenek szabályok..-mosolyodott el most kivételesen Damon.- Hát nem emlékszel Katherine?
A vámpírlány arcán már nyoma sem volt az előbbi bájos mosolynak, helyette csak egyszerűen dühös volt, amiért a fiú így kiforgatta a szavait. A lány felállt.
- Hamarosan találkozunk Stefan..-mondta mosolyogva, majd Damonre nézett.- Te pedig jobban teszed, ha meghúzódsz a háttérben, ahonnan előmásztál a csodára, miszerint van egy húgom.. Ne hidd, hogy hagyom.. hogy te akár egy gondolattal is megbántsd őt!-mondta, s követte Ninát. Messze, el a Salvatore testvérektől...