6.fejezet

- A fenébe! A rohadt, budös, tetves életbe!-kiáltotta Damon, majd a földhöz vágta a whisky-s üveget, amiben már egy korty sem volt. De ő nem az ital miatt volt dühös. Sokkal inkább az előbbi jelenet miatt. Maga sem értette, hogy hagyhatta csak így elmenni a lányt. Nem így tervezte ezt a beszélgetést. De ahogy a lány parázsló csokoládé szín szemeibe nézett.. mindúttalan Katherine-t látta maga előt, ahogy végez Elenával.. és csak a gyűlöletre tudott gondolni, amit iránta érzett.

Ever az éjszaka közepén felébredt. Fogalma sem volt, mi késztette. Magára öntötte pamut köntösét és elindult lefelé a lépcsőn. Nem vette észre a háta mögött lopodzó alakot. Árnyékként követte, emberi szem számára láthatatlan módon. Nesztelen járását még egy macska is megirigyelte volna.. De ekkor észrevette, hogy valaki közelít a lány felé így jobbnak látta távozni.

- Ever, miért mászkálsz itt ilyenkor?-kérdezte a vámpírférfi.

- Én..- a lány tanácstalanull nézett rá, s komoly gondolkodásba kezdett. De végül így felelt: - Felébredtem.

- És akkor most hová is tartasz?-Stefan kérdő tekintettel nézte a köntösbe burkolózott leányt, aki nem tudta megválaszolni a kérdését.- Szerintem az lesz a legjobb, ha most visszafekszel.-mondta egy könnyed mosollyal az arcán. Ever bólintott, megfordult és elindult vissza a szobájába. A vámpír ezután még hosszú órákat töltött a nappaliban. Csukott szemmel, a bőrkanapén hevert és közben arra kényszerítette agyát, hogy mutasson emléképeket Elenáról.. de az idő múltával egyszercsak megváltoztak a képek. Nem Elena volt rajtuk, hanem Katherine, ebben Stefan biztos volt. Kinyitotta a szemét. A tudatába rögtön belehasított a tény, miszerint reggel van és hétfő.

- Ez a hely ugyan olyan ocsmány, mint 50 éve.-jelentette ki Katherine az iskola előtt állva. Nem ők voltak az egyetlen ott tartózkodók. Volt ott egy kisebb csoport diák, akik elég feltűnően bámulták a Pierce nővéreket. A kinézetük alapján mind a focicsapat tagjai. Katherine-nek akarata ellenére eszébe jutott egy régi kedves emléke Stefan-nal, s erre elmosolyodott. Nina látta nővérén, hogy most épp nincs a jelenben, így nem is zargatta felesleges kérdésekkel. Az udvart figyelte. Szinte mindenki őket figyelte, köztük.. a Salvatore fivérekkel. Kathreine is észrevette őket; mind ketten elindultak feléjük.

Mikor eléjük értek, Katherine elmosolyodott, de húga inkább kerülte a fivérek pillantását. Ez pedig feltűnt nekik. Miért nem akart rájuk nézni? Damont a háta közepére se kívánja, s Stefan.. nos talán csak fáj neki, hogy folyamatosan összetéveszti Katherine-nel és ezért Ninát szidja Kath helyett. Ki tudja..

Egy loholó srác közeledett feléjük, kezében pár tankönyvvel. Katherine rá se hederített, ő tudta, mit akarhat. Nina figyelmét viszont felkeltette, így ő le sem vette róla szemét. S így rögtön rájött, hogy a fiú kinek a könyveit is cipelheti..

- Ki ez a fiú? - kérdezte nővérétől.

- Joshua Smith.-válaszolt Katherine, szemét le sem véve Stefanról.

- Smith?-kérdezte Nina elkerekedő szemekkel. - Talán..

- Nem, nem az.-nézett rá hirtelen nővére. Szeme izzott a ki nem mondott dühtől, mivel ez által kénytelen volt elszakadnii Stefan bámulásától. Mondjuk, még egy kicsit örült is ennek, még a végén túlzottan megszállottnak gondolnák.. A vámpírférfi a fiún tartotta a szemét, de a beszélgetésre felfigyelt. Vajon miről beszéltek?- gondolata. Damon volt az egyetlen, akit szószerint nem érdekelt az ember. Csak Nina.. Az a lány felkeltette az érdeklődését, de ezt az istenért se vallaná be. Főleg, mert elhitte a saját hülyeségét, megrögzött gondolatát, miszerint Nina épp olyan, mint Kath. Pedig a lány, nem is oly rég felvilágosította őt erről. Kerek perec megmondta neki, hogy ő nem Katherine, de Damonnek ez még kevés.

Joshua ekkor ért oda, arcán egy vidám mosollyal üdvözölte a két lányt, mintha a fiúk ott se lennének.

- Oh, Joshua. Látom elhoztad, amit kértem. -mondta Katherine, egy elbűvölő mosollyal az arcán.- Mond csak, nagyon kimerítő volt a cipelésük?

- Nem, dehogy. Könnyedén elbírtam és öröm ilyen gyönyörű lányoknak segíteni.-válaszolt a fiú.

- Nagyszerű!- a lánynak persze esze ágában sem volt elvenni tőle a könyveket. A fiú ismét megszólalt.

- Esetleg volna kedve valamelyikőtöknek eljönni velem suli utána  Grillbe?

Katherine a húgára nézett, majd elmosolyodott és bár hihetetlennek tűnik, mégis pontosan egyszerre néztek a fiúra és mondták ki:

- Mind ketten elmegyünk.

(az órák után a Grillben)

Joshua már várt a lányokra és nem csak ő volt ott, hanem a Salvatore testvérek is. Katherine rögtön kiszúrta őket, s már ki is dolgozta magában a tervét. Tudta, hogy így lesz.. pontosan ahogy eltervezte..
- Kértek valamit inni?-kérdezte a fiú mosolyogva. Nina épp le akarta inteni, de Kath hamarabb szólalt meg.
- Igen. Kérlek, hozz nekünk két pohár whisky-t jég nélkül, tisztán.-mondta, miközben a ráhatást használta- És utána menj haza és felejtsd el, hogy valaha is elmentünk veled bárhová.
- Ha viszont így állunk...-mosolyodott el Nina sejtelmesen. A fiú fejét maga felé fordította.- Fizess a fiúknak is egy körrel, eléggé szomjasnak látszanak, valamint soha többé nem hívj el engem sehová. Minden világos?
- Igen.-válaszolta, mint egy egyszerű bábú. Miután Joshua kivitte nekik az italokat és hazament, Nina megkérdezte.
- Hogy akadtál rá az egyetlen Mystic Falls-i lakosra, akiben nincs vasfű?
- Aki keres, az talál. Nemde, húgicám?-mosolyodott el Kath. Ekkor a fiúk épp odaértek hozzájuk.

- Mi volt ez a kis színjáték Katherine?-kérdezte Damon, Ninát nézve. A két lány összenézett.
- Kérlek foglalj helyet Stefan.-mondta Nina ügyet sem vetve Damon-re.
- Inkább állok, bár a kedvességed igencsak meglep.-mondta a fiú.- De inkább válaszolj!
- Csak el akartuk érni, hogy nyilvános helyen találkozhassunk veletek, így biztos nem tesztek olyat, amit később megbánhattok.-mondta Katherine. Damon még mindig Ninát nézte, és szenttűhite, hogy a lány Katherine.
- Ugyan. Mit bánnánk meg?-kérdezte Damon.
- Talán valami szörnyűségesen ostoba dolgot.-válaszolt Nina.
- Például?
- Miért nem tudod megjegyezni, hogy én nem vagyok Katherine?-kérdezte hirtelen Nina, Damontől.
- Tessék?!-kérdezték egyszerre a testvérek.
- Igen, jól hallottátok. Ő még mindig Nina én pedig még mindig Katherine vagyok.
- Gyűlöllek Damon Salvatore!-állt fel az asztaltól Nina, hogy szemtől szembe kerüljön Damonnel.- Gyűlöllek már az első találkozásunk óta!-mondta és kiviharzott a Grillből.
Nagyszerű.-gondolta Damon.
- Mond csak Katherine, ha a húgod ennyire gyűlöl engem, akkor minek kellett ez a kis találkozó?
- Nina mondani akart nektek valamit, de így... más megoldáshoz kell folyamodnom, ami számodra kissé ismerős lehet Damon. -mosolyodott el- Üzenetet hoztam Ninától.
- És mit? Játék?-kérdezte gúnyosan Damon, akinek nagyon fájt amiket az a lány mondott épp csak pár másodperce.
- Kérlek Damon, én már réges-rég lejátszottam azt a játékot.
- Akkor mi az üzenet?-kérdezte türelmetlenül. Már igencsak szabadult volna Katherine társaságából, de mindenképp tudni akarta, mit üzen Nina.
- Azt üzeni, hogy sose játsszatok a Petrova tűzzel, mert bizony könnyen megégethetitek magatokat.-arcán megjelent egy sejtelmes mosoly. Damon és Stefan nem tudta ezt mire vélni. Azt se értették, hogy mit kezdjenek ezzel a mondattal.
- Oh, igen? És mi ez? Egy újabb szabály?-a fiúnak már igencsak elege volt Kath és a húga játszadozásaiból.
- Pontosan.
- Viszont nincsenek szabályok..-mosolyodott el most kivételesen Damon.- Hát nem emlékszel Katherine?
A vámpírlány arcán már nyoma sem volt az előbbi bájos mosolynak, helyette csak egyszerűen dühös volt, amiért a fiú így kiforgatta a szavait. A lány felállt.
- Hamarosan találkozunk Stefan..-mondta mosolyogva, majd Damonre nézett.- Te pedig jobban teszed, ha meghúzódsz a háttérben, ahonnan előmásztál a csodára, miszerint van egy húgom.. Ne hidd, hogy hagyom.. hogy te akár egy gondolattal is megbántsd őt!-mondta, s követte Ninát. Messze, el a Salvatore testvérektől...

5.fejezet

Sziasztok *.* itt a fejezet! :D Ki várta? Senki? Gondoltam... xd na, azért remélem, hogy valaki várta már és nem hiába írtam meg a fejezetet! ;) Az előző fejezetekhez nem írtam semmit.. mert akkor vagy nem volt időm, vagy nem volt mit hozzáfűznöm.. de most van mind a kettő, szóval fecsegek itt nektek! :D Ebben a fejezetben a "főszereplő" Katherine Pierce.. =) A fejezetet pedig külön Fanta_light-nak küldeném, persze csak ha a többi olvasó nem haragszik meg érte :)

Katherine az erdő egy félreeső tisztásán állt. Feje felett a csillagok gyémántként ragyogtak. Imádta nézni őket, már születése óta. De ez az idő töltése feledésbe ment, mikor bátyja, Klaus meghalt. Imádta őt, úgymond istenítette és Klaus ezt sokszor fel is használta ellene. Volt olyan, hogy ezt kihasználva, a húguk ellen fordította a lányt. És Katherine úgy tett, ahogy azt bátyja parancsolta. Bármennyire is nem akart, ártani Ninának, hisz nagyon szerette, Klaus kedvéért mégis megtette; bár erről húguk soha sem tudott. Ő mindig azt hitte, hogy ez a sok minden, (például, hogy nem mehetett emberek közé) mind azért van, mert úgy kellett lennie. Sosem gondolta, hogy esetleg a testvérei állnak a dolgok hátterében. Kath igazán sajnálta, azt amit a múltban elkövetett szeretett kishúga ellen és azt is, amit a Salvatore testvérekkel tett. Bár az igazán jó játék volt..-gondolta mosolyogva.- Mindkét férfi észvesztően jóképű, nem is beszélve arról, milyen jók az ágyban.. De aztán elrontották a játékomat azzal, hogy nem voltak képesek megosztozni rajtam. És végül vámpírok lettek, így tovább játszhattunk! De aztán jött az a kis ribanc.. az a Gilbert lány.. Elena, aki a hasonmásunk.. és Stefie rögtön beleszeretett, meg persze Damonkám is. Ezért kénytelen voltam véget vetni a nyomorúságos emberi életének.-arcán egy ördögi mosoly jelent meg, majd azonnal el is tűnt.- De hiába minden, hisz most mind két fiú gyűlöl. A lány hirtelen megfordult, mert a háta mögül lépteket hallott. A minimális zajból azonnal kikövetkeztette, hogy vámpírral van dolga; így támadó állásba helyezkedett. A szél neki kedvezett, mert felé sodorta az érkező illatát. Katherine csak egy nevet suttogott, olyan halkan, hogy azt csak az érkező hallhatta.
- Stefan.-mosolygott a lány angyali módon, majd meglátta a férfit. Mint mindig, most is tökéletesen nézett ki. Katherine elfojtott magában egy sóhajt, de a mosolyát már nem tudta levakarni.
- Katherine?-nézett rá kérdőn Stefan, hisz a két lány ugyan úgy nézett ki és csak remélni tudta, hogy azzal beszél, akivel eredetileg akart. A lánynak eszébe jutott egy pillanatra, hogy azt mondja: "Nem, én Nina vagyok", de nem tette.
- Mit szeretnél Stefan?
- Beszélni. Miért nem árultad el, hogy van egy testvéred?-állt meg előtte a fiú karba font kézzel. Katherine az ajkába harapott, majd rászánta magát a válaszra.
- Miért? Hisz akkor a játék már nem olyan jó móka.
- Persze.. mert bezárni egy szobába jó móka, igaz?- Stefan hangja gúnyos volt.. nem a megszokott.. kicsit hasonlított most bátyjára.
- Ne merészelj így beszélni velem Stefan!-mondta a lány, egy angyali mosollyal, de a hangján érezni lehetett a fenyegetést.
- Miért? Mit Teszel Katherine? Megölsz?-nevetett fel keserűen- Azzal csak megkímélnél attól, hogy tovább éljek ebben a világban! Megölted Elenát és ezt soha se bocsátom meg neked!-a mosolya leolvadt Katherine-nek, mikor meghallotta azt a nevet.
- Szóval innen fúj a szél? Hiányzik az emberkéd? Miért nem örülsz? Hisz kaptál helyette kettőt is.-a lány hangja csak nem olyan volt, mint a fiúé; érezni lehetett köztük a feszültséget.
- Igen; kettőt belőled, holott egy is sok.
- A húgom más.. ő nem igazán olyan mint én. Inkább olyan is-is. Ne mond nekem Stefan, hogyha ránk nézel nem jut eszedbe Elena. Benne is volt valami, ami bennünk.. Az az ember lány is csak azért vonzott téged és a bátyádat, mert emlékeztetett rám. Tudom. Szóval ne is tagad.-mosolyodott el ismét Kath. Hirtelen meghallotta húga hangját a fejében. "Katerina, tényleg vannak még élő rokonaink?"-kérdezte Nina. Katherine nem tudott hirtelen mit mondani erre. Élő rokonok? Bár Klaus mesélt neki valamit arról, hogy vannak neki leszármazottjai, de a lány mindig is azt hitte, hogy viccel. Kath visszafordult Stefanhoz, és megkérdezte tőle:
- Mit tudtatok meg ma rólunk?
- Mi?-a fiú kissé értetlen képet vágott, de a szemében volt valami, amiben Katerina meglátta az igazat.
- Ki? Ki mesélt rólunk? Mond meg Stefan az igazat!-követelte Katherine, de ismét meghallotta húga hangját. "Nemsokára ott vagyok, addig kérlek ne csinálj semmi ostobaságot!"-kérte, s Kath érezte ahogy közeledik. "Így ismersz hugicám?"-küldte a kérdést Nina felé, aki gondolatban elmosolyodott. Kath közelebb lépett Stefanhoz, majd finoman végigsimított arcán. A fiú megfogta a lány kezét és egy egyszerű mozdulattal arrébb lökte. A következő pillanatban megjelent Nina. Megragadta a fiút a nyakánál és felemelte.
- Nina!-szólt rá nővére, így elengedte Stefant.
- Bocs, ha esetleg fájt, de mára elegem van belőletek Salvatore!-morogta ellenszenvesen a vámpírlány.
- Mit tett Damon, hogy engem akarsz megölni?-kérdezte Stefan, a hangjában volt valami, ami arra utalt, hogy nem igazán tetszett neki Nina előbbi akciója.
- Csak azt, amit te! Nem engedtetek beszélni az utolsó leszármazottunkkal!-morogta Nina, Kath ezúttal nem gondolkodott tovább; már biztos volt benne, hogy igaz.- De tudod mit? Nem érdekel! Inkább megyek haza.-mondta Nina, majd elindult az erdő rejtekébe vezető kis úton, a lakásuk felé. Az új otthonuk felé. De még azért utólag visszanézett, finoman elmosolyodott és megszólalt.-Találkozunk holnap a suliban Stefan; addig is próbáld meg nem megölni a nővérem.- Stefan már nem látta a lányt, de a hangját kristály tisztán hallotta.
- Miről beszél?-nézett kérdőn Katherine-re.
- Nem mondtam volna?-kérdezett vissza csodálkozva Kath, aztán a fiúra mosolygott.- Talán zavar, hogy két új lány fog járni a Mystic Falls-i gimnáziumba? Két lány, akik ugyan úgy néznek ki mint a Drága Elena? Aki már hosszú évek óta halott?
- Nem.-jelentette ki Stefan, de ehhez komoly önuralomra volt szüksége.- De csak hogy tisztázzuk.. ha már itt vagytok mind ketten.. nincs szükségünk arra, hogy a Tanács figyelme túlzottan ránk terelődjön. Világosan beszéltem Katherine?
- Világosan!-bólintott a lány.- Jó éjt Stefan.-suttogta, majd a fiú arcára nyomott egy apró puszit és a következő pillanatban már Nina mellett ült a házban. A fiú nem tudta, mit is kellett volna erre az egészre reagálnia. Abban biztos volt, hogy Elena halála után Katherine kicsit másabb lett.. Elena.. Stefan nem tudta még kitörölni annak az emberlánynak az emlékét a szívéből. Örökre beleégett a lelkébe a lány arca.. mosolya.. hangja.. és ezen nem sokat segít az, hogy Katherine és Nina kiköpött Elena.. Bár tudta, hogy Elena volt a Petrova hasonmás.. de most mégis úgy gondolta, hogy a két Pierce lány hasonlít halott kedvesére és nem fordítva..

4.fejezet

4.fejezet

Ezután az érdekes beszélgetés után Damonnak nem volt kedve tovább a vendégházban ücsörögni és mivel már a whisky készlete is igencsak fogyóban volt, így fogta a kabátját és elindult egy Mystic Grill nevezetű helyre. Stefan még mindig nem bízott annyira bátyjában, de kéntelen volt hagyni, had menyen. Ninának ismét mehetnéke volt, hiába is.. ha az embert hosszú időre elzárják a külvilágtól, akkor annak minden szabadban töltött perc kincset ér. Így hát Katherine elengedte húgát, had élvezze az életét. Damon épp a whiskyjét iszogatta, mikor kinyílt a Grill ajtaja és egy számára ismerős illatot fújt be a szél. Azonnal felkapta rá a fejét. A lány nem vette őt észre, egyenesen a bárpulthoz sétált. Ott a csapos felé fordult és lágy, dallamos hangján megszólalt.
- Egy whiskyt kérek.-mondta a lány igéző mosollyal az arcán, amitől a pultos fiú szíve azonnal hevesebben vert. Mikor azonban a fiú oldalára nézett, a tekintetében tükröződött a fájdalma, miszerint vesztett. Nina oldalra fordította a fejét és igencsak meglepődött, mikor meglátta Damon Salvatore-t. A csapos letette a whiskyt a pultra, majd elsétált a többi vendéghez.
- Kösz szépen, így biztos nem kapok kedvezményt..-húzta el a száját Nina sértődötten.
- Az hogy játszadozol ezzel az egyszerű emberrel még nem jelenti azt, hogy kedvezményt is kapsz, drágám.-mondta Damon gúnyosan.
- Fogd be! Az én dolgom, hogy játszok velük nem de? Én se dumálok bele a te dolgaidba. Amúgy mit is akarsz?-nézett rá a lány kíváncsian.
- Meginni egy kis whiskyt a társaságodban.-emelte fel a poharát, majd koccintottak.
- Tudod, igazán szíven ütött, hogy az előbb meg akartál ölni.
- Van szíved?-gúnyolódott Damon.
- Van és ha továbbra is ilyen bunkó leszel, akkor inkább itt hagylak. Iszogass csak magadban Salvatore..-állt fel Nina a székről, Damon azonban megragadta és visszarántotta a lányt a székre.
- Előbb beszélgessünk egy kicsit..-simított végig a lány arcán, amitől az megremegett, de erőt vett magán és ellökte a férfi kezét. Damon egy féloldalas mosollyal válaszolt.
- Miről?-emelete fel a lány szép ívű szemöldökét és kérdőn pillantott a férfire.
- Rólad, rólatok.. a családodról..
- Ó.. még ilyen se volt. Damon Salvatore kíváncsi. Tudod szívi nem vagyok vevő a játékaidra, szóval nyögd ki végre hogy mi az az infó, amire szükséged van és szállj le rólam.
- Attól hogy Klaus húga vagy, még nem kéne így beszélned. Bármikor megölhetlek Nina, egy vidám mosollyal az arcomon, aztán pedig a maradványaidat Katherine elé dobnám és utána őt is megölném.-suttogta egész közel a lány arcához. Nina szemei azonnal összeszűkültek, mikor meghallotta azt a nevet. Klaus.. mást nem hallott Damon mondatából, bár lehet, hogy neki jobb is így. A bátyja halála marta a szívét; bár gyűlölte, még is csak a testvére volt.. és tényleg hiányzott neki az az örökös pesztrálás, amit tőle kapott...
- Honnan tudsz... honnan..?-nyögte ki végül a szavakat a lány. Még az emléke is fájt neki.
- Tehát igaz.-jelentette ki Damon mosolyogva, majd lenyelte az utolsó korty whiskyt, fel állt és a kijárat felé sétált. Nina gyorsan ledobott a pultra egy száz dollárost, majd a férfi után ment. A kinti levegő túlságosan hideg volt egy egyszerű tavasz estéhez, de egyikőjük se fázott.
- Damon, magyarázatot követelek az egészre!-fogta meg Nina az említett vállát és maga felé fordította.
- Ahogy én is. Úgyhogy velem jössz.-mondta a férfi, majd egyszerűen elindult a kocsijához.
- Nem megyek veled sehová.-jelentette ki a lány.
- Akkor viszont nem tudsz meg semmit.-ennek hallatán Nina beült a vámpírférfi kocsijába. A lány kicsit sem lepődött meg, mikor meglátta a vendégházat, ahol a Slavatore testvérpár ideiglenesen lakik. Damon leparkolt, majd kiszálltak. Mikor beléptek a házba, Nina boldog volt, hogy tényleg bent van és még csak nem is kellett hozzá ráhatást használnia. Felmentek az emeletre, odafent két különböző ajtó mögül két különböző szívdobogást hallott. A két ember, akikkel együtt laknak..-gondolta a lány, ajka önkénytelenül is mosolyra húzódott. Damon kinyitott egy ajtót, viszonylag távol a két embertől, majd bement. Nina követte, s becsukta maga mögött az ajtót, aminek a másik oldalán egy cetli volt.
Damon, ha keresnél.. bár kétlem; elmentem vadászni. Stefan
Damon is elolvasta a cetlit, majd a kukába dobta.
- Igazán figyelmes Stefantól, hogy kettesben hagy minket, nem igaz Nina?-a férfi szemei éhesen csillogtak, kivillantotta szemfogait. Nina arca is átalakult, ajkán egy gúnyos mosoly látszott.
- Felőlem játszhatunk édes, csak előbb áruld el honnan tudtad meg hogy volt egy bátyám?-mondta a lány, majd mindkettejük arca vissza alakult.
- Rendben.-küldött a lány felé egy észvesztően sexys mosolyt, majd elárulta neki.- A lány, akit délelőtt láttál, a rokonod. Vagyis inkább Klausé.
- Micsoda?!-kérdezte hirtelen.- Az a lány a rokonom és ti nem engedtetek beszélni vele?
- Nina, ez nem olyan egyszerű.. Akkor még..
- Dehogy nem! Melyik az ő szobája?-kérdezte, de már útban volt a szobák felé.
- Várj!-mondta a férfi, majd megragadta a lányt és testével a falhoz nyomta. Mikor a szemébe nézett, Nina úgy érezte azon nyomban elfolyik az erős karok közt.- Alszanak..-suttogta Damon, a hangja kissé rekedt volt, folyamatosan a lány ajkát nézte, miközben próbált erőt venni magán. Damon végigsimított a lány arcán. Nina az ajkába harapott, közben önkénytelenül is közelebb húzódott a férfi testéhez. Arca közeledett Damonéhoz, s mikor már majdnem megcsókolta, a férfi elhátrált tőle. Ninának fájt a visszautasítás és az is, hogy ilyen könnyedén engedett a csábításnak. Ellökte magát a faltól, majd az asztalhoz sétált. Egy csomó régebbi napló hevert rajta valamint egy kép a nővéréről, ami még 1864-ben készült. Felemelte és Damon felé fordította.
- Ahhoz képest, hogy gyűlölitek; a képe itt hever az asztalon.-mondta a lány, Damon azonnal kivette a kezéből és visszatette az asztalra.
- Semmi közöd ahhoz, hogy kinek a képe hever az asztalunkon.
- Komolyan Damon?-lépett egyet előrébb- Biztos vagy benne?-kérdezte, ajkán egy játékos mosollyal.
- Nem leszek a játékszered, úgy mint anno Katherine-nek.-jelentette ki a férfi, a lány arcáról lefagyott a mosoly. A lány vámpír sebességgel Damon előtt termett, majd megszólalt.
- Damon-suttogta a lány, miközben az arca teljesen átalakult- csak egy dolgot jegyezz meg, én nem vagyok Katherine.-villantotta ki éles fogait, majd egy egyszerű mozdulattal kiugrott az ablakon. Mikor Damonben tudatosultak a látottak és a hallottak, az ablakhoz sétált, de a lánynak már csak hűlt helyét találta.

3.fejezet

3.fejezet

 Stefan kissé meglepődött, mikor az ajtóban meglátta Mrs. Flowers unokáját.

- Hello!-üdvözölte a lány egy kedves mosollyal; Stefan visszamosolygott.

- Hello; segíthetek valamiben?-kérdezte.

- Csak az érdekelne, hogy a testvéred miért rángatta el azt a lányt tőlünk.-mondta a lány; Damon erre felkapta a fejét és az ajtóhoz sétált.

- Akkor miért nem engem kérdezel?-emelte fel szemöldökét kérdőn.

- Nem tudom, valamiért Stefanban jobban megbízok.-mondta, közben végig Damon sötét szemeibe nézett. A fiú próbálta használni rajta a ráhatást, de nem jutott semmire. A lány elővett a zsebéből egy kis zacskót, ami telis-tele volt vasfűvel és a fiúk orra előtt lóbálta.

- Honnan tudtad?-kérdezte Stefan.

- Ugyan már! A nagymamám az utolsó élő rokonom, szerinted elhalasztotta volna megemlíteni hogy a panziójában két vámpír él?- Damon megragadta a lányt és a nyakánál fogva a falhoz szorította.

- Damon, ő csak egy ember, ezzel meg is ölheted!-mondta Stefan, de bátyja számára ez a mondat valahonnan nagyon távolról hallatszott. Arca teljesen átalakult; Damon tudta, hogy a benne élő szörnyeteg most kiszabadult és nem volt más vágya, minthogy vérét vegye ennek a jelentéktelen emberlánynak.

- Miért jöttél ide?-kérdezte; még a hangja is teljesen más volt, mint a megszokott.- Meg akarsz halni? Azon segíthetek...-a lány szemében a félelem egy apró szikrája látszott csupán. Damon csodálkozott azon, hogy vajon miért nem fél, hisz félnie kéne.. Stefan kihasználta ezt a pár pillanatot és biztonságos távolságba helyezte a lányt Damon elől.

- Hogy hívnak?-kérdezte Stefan, közben bátja szép lassan lenyugodott.

- Ever Klarissa Nowic.

- Klarissa?-nézett rá Damon, kissé értetlen arcot vágva.- Ez egy..- Ever a férfi szavába vágott.

- Egy olasz név, mivel a családomnak elég sok olasz felmenője volt; és nekünk is épp ugyan olyan ősi múltunk van, mint nektek.
- Mit értesz ez alatt és miért hitted el, amit mondott? Hisz csak egy öregasszony!-mondta Damon.
- Ha! Az az öregasszony többet tud arról a lányról mint te Salvatore!-mondta Ever; Damon arcán átsuhant valami, amit se Ever, se Stefan nem tudott megmagyarázni.
- Mit tudhat egy ember a Petrova családról, amit egy magamfajta vámpír nem?-kérdezte Damon.
- Petrova..-suttogta Ever, az arcából kifutott az összes vér. Bőre olyan fehér lett, hogy már már vetekedett a vámpírfivérekével.
- Jól vagy?-lépett hozzá közelebb Stefan.
- Nem...-suttogta maga elé meredve, majd ránézett Stefanra és tudatosult benne, hogy az előbb őt kérdezte.- Igen, persze... jól vagyok..-suttogta, de hangja szinte remegett. Ez feltűnt a fivéreknek, de most Damon szólalt meg.
- Hallgatunk Ever, szóval áruld el, mi az amit nem tudunk róluk?
- Róluk.. szóval tudtok mindhármukról?-kérdezte Ever.
- Hármukról?-nézett rá kérdőn Stefan.
- Igen. A három Petrova...-Ever csak suttogott, félt, hogy valaki, vagy valami még így is meghallhatja, amit mond.- Katherine, Nina és a bátyjuk... -az utolsó embertől tartott a leginkább, így az ő nevét még a suttogásnál is halkabban ejtette ki.- Klaus.
- Klaus? Ő nem lehetett a testvérük.
- Pedig az volt... Klaus Petrova.. én az ő leszármazottja vagyok. Az érdekes azonban az az egészben, hogy az egyik nap mindhárman eltűntek. És azon a bizonyos napon a Salvatore család két fia végzett egymással, mert úgy tudták szívük hölgye halott...-Ever ránézett a fiúkra, és látta rajtuk, hogy szólni sem bírnak.
Tehát tényleg ők azok... és vámpírok lettek csak mert Katherine egy aljas játékot űzött velük.. mindketten besétáltak a csapdába, ahonnan nincs kiút.-gondolta Ever. Damon volt az első, aki megszólalt.
- Ha tényleg Klaus leszármazottja vagy... akkor vasfű nélkül se tudjuk rajtad használni a ráhatást. Mivel Klaus tudomásunk szerint egy eredeti volt.
- Eredeti?-nézett rá a lány kérdő teintettel.
- Ős vámpír.-magyarázta Stefan.- De mivel Klaus már eleve eredeti volt, nem lehetett Katherine és Nina testvére, mert akkor a lányok is eredetiek lennének. És Katherine ember volt.. legalábbis nekünk ezt mondta.-nézett a bátyjára.
- Emily Benett!-morogta Damon.- Neki megvolt hozzá a hatalma, hogy megakadályozza a lányok vámpírságát.. emberré tette őket, de mikor Kath haldokolt, Gudren felkereste Klaust, aki örömmel segített megmenteni húgát. Van még valami amiről tudnunk kéne a családoddal kapcsolatban? Esetleg valamilyen óhaj?-nézett Ever-re kérdőn.
- Beszélni akarok Ninával!
- Mi?!
- Meg akarom ismerni, tudni akarom mit érzett, mikor a nővére kint mászkált az utcán, ő pedig bent kuksolt a szobájában! Tudom, hogy az a lány, aki oda akart jönni hozzánk, ő volt... ne kérdezzétek honnan veszem, mert én sem tudom, csak egyszerűen éreztem. Szóval arra kérlek titeket, hogy ha legközelebb erre jár és beszélgetni akar velünk, akkor hagyjátok neki!
- És mi van, ha Katherine jár erre legközelebb?-kérdezte Damon.
- Veletek ellentétben én fel tudom ismerni Ninát! Hasonlítanak egymásra, de nem teljesen egyformák.-mondta, majd egyszerűen kisétált a szobából.

Új blog!! - Érzem az ajkamon... + az ikerblogja - Látom a szemedben...

Sziasztok!

Hát hogy is mondjam...  Mint az a címből is kiderül van egy új blogom, ami hivatalosan is megnyitott. Ennek a blognak van egy testvérblogja, amit drága az én drága Fanta_light-om (akit imádok) működtett. Mind a két történetben ugyanazok a szereplők csak a főszereplők mások. Ő Damon és Evelyn szerelmi történetét írja le, míg én Stefan és Noah történetét.

A történetemről röviden:

Mystic Falls egy olyan kisváros, ahol mindenki ismer mindenkit. Az emberek kedvesek, barátságosak; főleg, ha az ember lánya az alapító családok egyikébe tartozik. Noah Fell születése óta ebben a kisvárosban él és szülei úgy őrzik, mint egy drágakövet. Nem csoda, hisz az Alapító Tanács tagjai; tudják mi rejtőzik odakint az éjszakában. Szülei próbálják eltitkolni, de Noah hajthatatlan és előbb-utóbb rájön a titokra.

Fanta történtéről röviden:

Az élet nehéz, legszívesebben sokszor feladnád, nem törődnél a következményekkel, sodródnál az árral. New York ilyenné teszi az embert; rideggé, érzéketlenné, a „pénz beszél, a kutya pedig ugat” emberré. Evelyn Darwing egy tehetős, gazdag család gyermeke. Szülei látják, hogy már teljesen beleolvadt New York pezsgésébe, olyanná vált, mint az ott lakó emberek. Feladják dolgaikat, s egy eldugott kisvárosba költöznek, ahol hemzsegnek a vámpírok…

és itt van mindkét történet linkje:

Az enyém(érzem az ajkamon): http://erzemazajkamon.blogspot.com/

Fantáé (látom a szemedben): http://latomaszemedben.blogspot.com/

2.fejezet

2.fejezet

Bár Katherine kifejezetten kérte, Nina nem bírta kivárni, míg visszaérkezik, így hát elindult oda, ahol a Salvatore testvérek szállása volt. A panzió hátsórésze felől nevetést hallott; elmosolyodott és elindult abba az irányba. Egy kis kertet pillantott meg, a közepén egy hófehér asztallal, aminél ketten ültek. Egy idős hölgy és egy fiatal lány. Nina elindult feléjük, bár tudta, hogy sokkal elővigyázatosabbnak kellene lennie. A lány kiszúrta és rámosolygott, Nina ettől felbátorodva gyorsabban szedte lábait. Nem undorodott a tudattól, hogy ők emberek. Mikor melléjük ért, az idős hölgy és a lány felállt, bár a nő úgy nézett ki, mintha szellemet látna.
- Jó napot, a nevem..-nyújtotta a kezét Nina, de egy másik kéz megragadta a csuklójánál és magával rángatta egyenesen a ház felé.- Eressz el!-kiabálta, miközben a távolból hallotta, amint Stefan megpróbálja elmagyarázni a két embernek, hogy ki ő és mit keres itt. Nina csak úgy fortyogott a dühtől, nem tetszett neki, hogy Stefan elrontotta a játékát. De akkor eszébe jutott, hogy Stefan nem egyedül volt, hiszen máskülönben ki ráncigálná befelé a panzióba? Végignézett "el rablóján" és rájött, hogy az nem más, mint Damon Salvatore.
- Damon eressz el!-utasította, de az csak tovább vonszolta. Nina kitépte a kezét a szorításból és elindult az ellenkező irányba, csakhogy Stefan az útját állta.
- Igazán figyelhetnél rá jobban is!-motyogta Stefan, miközben vissza kísérte Damonhoz. De a fiú nem figyelt rá, szemeit a lányéba mélyesztette és ráakart jönni valamire, ami nagyon fontos.
Már el is felejtettem, hogy milyen jól néz ki Damon.-gondolta Nina-Sosem értettem Katherinet, de lehet, hogy nem is fogom.
- Szerintem én nem tudok bemenni azon az ajtón.-jegyezte meg Nina, mire a fiúk kérdőn néztek rá.-Hahó? Mond nektek valamit az, hogy behívás? Komolyan srácok, néha gondolkozhatnátok!-Stefan bólintott, aztán egy másik irányba kezdte húzni Ninát.
- Elég volt!-mondta dühösen Nina és megállt.- Mi a jó abban, ha ráncigáltok? Van lábam és tudok arra menni, amerre mondják, oké?-a szemei csak úgy szikráztak a dühtől. Stefan maga elé perdítette, a testük összeért.
- Egyszerűen csak nem bízunk benned Katherine.-mondta, majd a panzió melletti istállóba vezette, ahol leültették egy dobozra.
- Nem vagyok Katherine!-mondta ki Nina- Fogjátok már fel, hogy én nem ő vagyok!
- Akkor még is ki vagy édesem?-kérdezte Damon, szemei szikráztak, arca nagyon közel volt a lányéhoz.
- Kath testvére.-suttogta a lány, Damon felnevetett.
- Katherine-nek nincs testvére.-mondta negédesen. Nina felállt, hogy szeme egy magasságban legyen a férfiéval.
- Tévedsz szívi.-mondta, ezután pedig farkasszemet néztek egymással, míg Stefan félbe nem szakította őket.
- Hogy hívnak?-kérdezte, Nina felé fordult, rámosolygott. Stefan hirtelen Elneát látta benne, de gyorsan emlékeztette magát, hogy a lány nem ő.
- A nevem Nina Pierce és mint azt már mondtam, Kath testvére vagyok.
- Ikrek vagytok?-kérdezte Stefan, aki hitt a lánynak. Nina bólintott.
- A boszorkány üldözések miatt apánk jobbnak látta nem közhírré tenni, hogy ikrei vannak, ezért csak Katherine-t engedte emberek közé én pedig végig a szobámban ültem.-mosolyodott el szomorkásan.
- Én nem hiszek neki.-mondta Damon.
- Valahogy sejtettem.-mosolygott rá a lány, aztán Stefan felé fordult- Nem én öltem meg, hanem Katherine. Tudod Stefan, mi ott annál a romos háznál beszélgettünk először és az első benyomásom rólad nem a legjobb!
- Gondolom..
- Semmi baj. Már sokszor előfordult, hogy a nővérem miatt engem talált meg valaki. Néha volt hogy ő is azt hitte, hogy én vagyok Katherine. Pedig neki kellett volna  legjobban tudnia, hogy melyikőnk melyik.. hisz ő változtatott át..-mondta, távolba révedő szemekkel.
- Kiről beszélsz?-kérdezte Stefan kíváncsian.
- Ő.. én.. senkiről.. igazán senkiről..-suttogta, szemei könnybe lábadtak, de erőt vett magán és ismét megszólalt- Damon; nem várom el tőled, hogy higgy nekem. Nem is kell...-sóhajtott és kinézett a kertre. Az eső cseperegni kezdett; a hölgy és a lány beszaladtak a házba. Nina elmosolyodott; szerette nézni az embereket, egyszerű teremtmények voltak, de általuk ő is embernek érezte magát. A pajta ház felé nyíló ajtaja kinyílt és az idős hölgy mosolygós arca nézett rájuk.
- Gyerekek, gyertek be a házba; idebent meleg van.-mondta a hölgy. Ninában tudatosult a felismerés, hogy őt most behívták. Rámosolyogott a nőre és elindult az ajtó felé, de Damon megragadta a csuklóját.
- Köszönjük Mrs. Flowers, de jó nekünk idekint is.-mondta Damon, miközben szemét le nem vette Nináról.
- Ahogy gondoljátok. Hozzak valamit? Egy kis süteményt, szörpöt esetleg egy kis áfonyabort?
- Nem; köszönjük Mrs. Flowers.-mondta Nina angyali mosollyal az arcán.
- És ne küldjem le az unokámat egy takaróval, hogy nehogy megfázz kedvesem?-kérdezte a nő, akinek eléggé szimpatikus volt Nina.
- Nem, köszönöm.
- Rendben, akkor megyek is.-mondta és becsukta maga után az ajtót.
Hogyha Nina, Katherine rokona, akkor hogy lehet ilyen kedves az emberekhez?-gondolta Stefan.
- Áfonyabor?-kérdezte Nina.-Az az akar lenni, amire gondolok?-kérdezte a fiúkra nézve; Damon bólintott.- És hogy hogy? Miért? És a Tanács?-kérdezte csodálkozva.
- Nem jár el a szája és még csak meg sem kellett igéznünk.-válaszolta az idősebbik Salvatore.
- Értem, akkor.. elengednéd a csuklóm Damon?-nézett az említettre. A fiú elengedte a csuklóját, aztán megragadta Nina nyakát és a falhoz nyomta. Másik kezében egy karót tartott.-Csak tedd meg.-sziszegte Nina; Stefan ott termett és kicsavarta Damon kezéből a karót.- Kár volt kihagyni, máskor nem lesz rá lehetőséged.
- Majd meglátjuk.-mondta Damon, szemei sötétebbek voltak az éjszakánál, fogai kivillantak és az arca is átalakult. A pajta ajtajából valaki megtapsolta a jelenetet. Fekete köpenyt viselt, senki sem tudta, hogy ki lehet az, csak Nina, aki némán mellésétált. Katherine levette a fejéről a csukját, így végre a fiúk is megtudták kit rejt a lepel.
- Nagyszerű műsor volt, kár hogy az elejéről lemaradtam.-mondta Katherine, majd Damont a torkánál fogva a falhoz nyomta.- Ne merj kezet emelni a húgomra.-sziszegte, majd egyszerűen a pajta másik végébe hajította.- Stefan -mosolygott rá.-köszönöm, hogy nem hagytad neki. Akkor indulhatunk?-nézett Ninára, aki bólintott.
Ezek után Damon nem hiheti azt, hogy Kath és én ugyan az a személy vagyunk.-gondolta Nina. Katherine megfogta húga kezét és együtt elindultak vissza otthonukba.
- Ez érdekes volt..-mondta Nina, miközben kifelé nézett az ablakon.
- Nina, hogy mehettél csak úgy oda? Mi van, ha megölnek? Belegondoltál abba, hogy mennyi kockázattal járt ez?
- Kath nyugi, a lényeg az, hogy nem történt semmi, nem igaz?-kérdezte mosolyogva.
- De történhetett volna!-mondta Katherine; Nina  a szemeit forgatta.- Jó, igazad van, a lényeg hogy itt vagy és ezért hálával tartozom Stefannak.
Eközben  a panzióban Damon újabb whiskyt hajtott föl.
- Damon nem ittál még eleget?-kérdezte öccse; Damon nem válaszolt, még emésztette a hallottakat.
Katherine-nek tényleg volt egy húga, akiről nem mesélt nekik, holott a vámpírságát elmondta? Ez nem tűnik logikusnak.-gondolta. Kopogtattak, Stefan az ajtóhoz sétált és kinyitotta. Kissé meglepődött, mikor meglátta ki áll előtte...

1.fejezet

 1.fejezet

Mystic Falls napjainkban

- Fura itt lenni nem?-kérdezte Nina nővérét, aki bólintott. Végigsétáltak családjuk régi házán, amit igencsak megviseltek a világháborúk. A tető néhol beomlott, a falakon embernagyságú lyukak voltak.. Az egész nem volt más, csak egy romhalmaz. Katherine egy darabig állt az épület előtt, felidézte a régi emlékeket. Nina szomorúan pillantott nővérére, tudta mennyire fájt neki ami régen történt, de ezt nem akarta kimutatni senki előtt, inkább magába zárkózott.
- Menyünk vissza a házba.-mondta Katherine, majd elindultak. A ház Mystic Falls egyik félreeső részén volt, közel az erdőhöz. Hasonlóan volt felépítve, mint régi otthonuk, ahol Klausszal éltek, épp ezért választották ezt. Klaus már évekkel ezelőtt meghalt, megölte egy másik eredeti. Nina is gyászolta, mert az alatt a száz év alatt, amit vele töltöttek, egészen megkedvelte a vámpírférfit.
- Katherine, én elmegyek vadászni.-mondta Nina és elindult, bár nem szívesen hagyta magára nővérét. Az erdőben megérezte néhány ember illatát, az ösztönei egyből kiélesedtek. Nem telt bele egy percbe sem és már a kirándulók előtt állt.
- Ki maga?-kérdezte a nő, miközben megpróbált elbújni a férfi mögött.
- Mivel úgy se mondjátok el senkinek.. A nevem Nina Pierce, vámpír vagyok és feltett szándékom megölni magukat.-mondta Nina mosolyogva, majd a férfi torkának esett. A nő futásnak ered, de Nina nem törődött vele, tudta, hogy úgy is elkapja. Miután az utolsó csepp vért is kiszívta a férfiból, a nő után indult. Utolérte és néhány pillanat alatt végzett vele is. Mivel nem akarta magára vonni a Tanács figyelmét, ezért gondosan eltüntette a két testet. Nem akart még visszamenni, amúgy is túl sokat tölt a négy fal között. Elindult arra, amerre az ösztönei súgták. Egy öreg, romos épülethez ért, ami előtt egy kút volt. Minden békés volt, de ösztönei azt súgták nincs egyedül. Körbenézett és a ház tetején meglátott egy alakot. Közelebb ment hozzá és így kitudta venni, hogy ki az.
- Stefan-mondta ki hangosan a fiú nevét. Még soha sem találkozott vele, még is ismerte. Eleget hallott róla nővérétől. Stefan a lány felé fordult zöld szemeivel méregette, vajon mit tervezhet, de a lány nem akart semmit. A fiú leszállt a ház tetejéről, majd Nina elé állt.
- Katherine, mégis mit akarsz? Nem volt elég, hogy vámpírrá tettél, elvetted tőlem Elenát és ezzel nyomorúságra ítéltél az életem hátralévő részén?-kérdezte Stefan, aki nem tudhatta, hogy nem Katherine-nel beszél. Bár Nina tudta, hogy a fiúnak fogalma sincsen, ki ő, mégis fájt neki, hogy így beszél hozzá.
- Stefan, semmit sem tudsz rólam! Én nem vettem el tőled senkit; az én...-a fiú a szavába vágott.
- Legalább ne tagadd le Katherine! Vállald fel jogosan, amit tettél!-morogta Stefan, arca teljesen eltorzult. A lány, aki a fiú előtt állt, nagyon hasonlított szerelmére, de tudta, hogy nem ő az. Biztos volt benne, hogy Katherine tehet Elena haláláról és megígérte, hogy megbosszulja.
- Lehet, hogy nem ismerlek elég jól, de tudom mit tettél!
- Stefan, Stefan... hányszor mondjam el, míg végül felfogod, hogy tévedsz? Nem öltem meg senkit.. legalábbis senki olyat, akit Elenának hívtak. De persze nem muszáj hinned nekem.-a lány elindult, de aztán visszanézett; ajkán szomorú mosoly látszott- Sajnálom a lányt, de ne okolj olyan miatt, amihez nincs közöm.-mondta. Amikor Stefan belenézett csokoládészínű szemeibe, tényleg elhitte azt, amit a lány mondott. Nem tűnt hazugságnak. Elment, Stefan pedig ott maradt az erdőben és a lány szavain töprengett.
Vajon miért mondja azt, hogy nem ismerem? Miért tagadja le Elena megölését?-kérdezte magától, de válaszra nem számíthatott.
Stefan egész jól ismerte Katherinet, de Nináról semmit sem tudott; még a létezéséről sem, így Nina nem hibáztathatta, hogy összekeverte ikertestvérével. Katherine épp az egyik sziklán ült és azon merengett, hogy csalogatja magához vissza Stefant, aki bizonyára a pokolba kívánja, azért, amit Elenával tett.
- Tudod, nővérem, igazad volt. Stefan teljes szívéből gyűlöl.-ült le mellé Nina-Sajnálom.-tette kezét Katherine vállára.
- Hagyd csak.-sóhajtott-Tudtam hogy így reagál majd..-Katherine mosolyogni próbált, de nem ment neki. Túlságosan nagy fájdalmat érzett a szívében.-És mit tudtál meg Damonról?-kérdezte csakhogy témát váltsanak.
- Semmit.-mondta Nina szomorkásan- Stefan egyszerűen letámadott azzal, hogy megkeserítettem az életét, mikor pedig meguntam, egyszerűen otthagytam.
- Értem..
Mikor Stefan visszaért a panzióba, Damon épp az ingét gombolta. Az utolsó gomb után a whiskys üvegért nyúlt és egy pohárba öntött magának belőle.
- Ilyen korán kezded?-kérdezte Stefan.
- Miért ne?-kérdezett vissza Damon, aki Elena halála óta teljesen más lett- Amúgy tudtad, hogy Mrs. Flowers-nek vannak még élő rokonai?-Stefan kérdőn nézett rá; bátyja fejével az ablak felé intett. Az ablak a kertre nézett. Stefan odasétált és kinézett rajta. A kerti asztalnál Mrs. Flowers ült egy kb. tizenhat éves lánnyal.
- Összefutottatok?-kérdezte Stefan, miközben a két embert nézte.
- Nem; csak unatkoztam és kihallgattam miről beszélnek.-válaszolta egyszerűen- Hogy hogy csak most jöttél vissza? Nem úgy volt, hogy rajtam tartod a szemed?-mosolyodott el gúnyosan.
- De, csak találkoztam Katherine-nel.-válaszolta; Damon arcáról lefagyott a mosoly.
- Miről beszéltetek?-kérdezte.
- Mindenről és semmiről.-mondta Stefan néhány perc gondolkodás után- De az volt benne a legérdekesebb, hogy azt mondta tévedek abban, hogy ő ölte meg Elenát és hogy semmit se tudok róla.
- Úgy látszik, Katherine tartogat némi meglepetést számunkra.-mondta Damon, miután lenyelte az utolsó korty whisky-jét is.

Prológus

Prológus

1864 Olaszország

A lány folyamatosan a falat nézte. A Salvatore testvérek hálátlansága felháborította. Ő azt szerette volna, ha hármasban boldogan élnek az örökkévalóságig, de a fiúknak ez így nem felet meg. Azt hitte a "halála" miatt érzett bűntudat majd ismét összehozza őket, de épp ellenkezőleg történt.
Katherine hallotta a közeledő léptek zaját, de nem törődött vele. A húga ledőlt mellé az ágyra, majd végigsimított sötétbarna haján.
- Kath-szólította meg nővérét, de az nem válaszolt- meddig akarod még ezt csinálni? Térj végre észhez és induljunk! Gudren azt mondta, hogy az embereknek felfogunk tűnni és akkor minket is bezárnak oda, ahová a többieket.-Nina megrángatta nővére vállát- Gyerünk! Nem akarok meghalni!
Ezt Katherine sem akarta, bár még mindig dühös volt a fivérekre, mégis úgy döntött elég volt.-Induljunk!-szólalt meg hosszas némasága után. Gudren már a hintónál várt úrnőire és mosolyogva üdvözölte őket.
- Gudren kérem maradjon, és vigyázzon a Salvatore fiúkra.- mondta Katherine, a szolgáló pedig bólintott. A kocsi elindult, de Nina még azt sem tudta hová mennek, így megkérdezte:
- Hová tartunk?-nővére egy mosolyt erőltetett az arcára, majd megszólalt.
- Meglátogatjuk Klaust.
- Hogy mi?!?- nem volt oda az ötletért, miért is lett volna; hisz Klaus volt az egyetlen személy, akit valaha gyűlölt.
- Nina kérlek. Tudom, hogy mi a véleményed róla, de perpillanat ő az egyetlen, aki segíthet nekünk.
- Rendben, de árulj el nekem valamit.
- Mi lenne az?-emelte fel szép ívű szemöldökét Katherine.
- Mond el mi történt a Salvatore fiúkkal.-kérte és Katherine elmesélte neki. Addig a pillanatig azt hitte, egyszerűen csak gyászolja őket, de most már tudta, hogy nem.

A farkas

Most még nincs semmi ötletem, de várhatólag egy TVD-fanfic lesz ezen az oldalon. Addig is egy farkasos novella, hogy ne unatkozzatok!
Xoxo Devonne

Évek óta vártam a pillanatra.. de most, hogy eljött, már nem tűnik hívogatónak. A farkas fenyegetően morgott, de nem féltem. Lassan lépkedtem, az érintetlen hóban, így egyre közelebb kerültem hozzá. Még lélegezni sem mertem, nehogy elijesszem, túl soká vártam erre a napra. A farkas morgása felerősödött. Egy pillanatra meghátráltam, de aztán folytattam utam előre. Mikor már csupán egy méter választott el minket, egyszerűen ledermedtem. A farkas kisugárzása megfélemlített, áradt belőle az erő, a vérszomj és a harag. Bárki, aki a helyemben lett volna, azon nyomban elszalad, de nekem muszáj volt ott lennem. Ez a farkas úgy vonzott magához, mintha mágnes lenne. Csak azt tudtam, hogy vele kell maradnom. Az életem része volt és nem szándékoztam elengedni. Túl sok mindent éltünk át.. lehetetlen lenne kitörölnöm Őt az elmémből. Ő az én farkasom! Velem van már amióta az eszemet tudom. A farkas egyik mancsát előretette. Éjfekete bundáján megcsillant a hold fény. A legérdekesebb dolog, azonban a szeme volt, amely türkizkéken csillogott. Észre sem vettem, de a morgás abbamaradt. Még egy lépést tett felém, majd közelebb hajolt, hogy megszagoljon. Mikor végzett, tett még két lépést előre és hagyta, hogy ujjaim hegyével végigsimítsak bársonyos fekete bundáján. Néhány röpke percig hagyta, majd az erdő felé fordult. Talán volt ott valaki.. de ezt már sohasem tudom meg.. A farkas még egyszer a szemembe nézett. Nem hittem a szememnek, olyan volt, mintha a farkas szomorú lenne, amiatt, hogy elmegy. Mert elment.. Neki az erdő az otthona, nem várhatom el tőle, hogy egy olyan helyen maradjon, ahol vadásznak a fajtájára.
- Menj csak.-mondtam egy szomorkás mosoly kíséretében, Ő pedig belépett az erdő sűrűjébe és azóta nem láttam.