5.fejezet

Sziasztok *.* itt a fejezet! :D Ki várta? Senki? Gondoltam... xd na, azért remélem, hogy valaki várta már és nem hiába írtam meg a fejezetet! ;) Az előző fejezetekhez nem írtam semmit.. mert akkor vagy nem volt időm, vagy nem volt mit hozzáfűznöm.. de most van mind a kettő, szóval fecsegek itt nektek! :D Ebben a fejezetben a "főszereplő" Katherine Pierce.. =) A fejezetet pedig külön Fanta_light-nak küldeném, persze csak ha a többi olvasó nem haragszik meg érte :)

Katherine az erdő egy félreeső tisztásán állt. Feje felett a csillagok gyémántként ragyogtak. Imádta nézni őket, már születése óta. De ez az idő töltése feledésbe ment, mikor bátyja, Klaus meghalt. Imádta őt, úgymond istenítette és Klaus ezt sokszor fel is használta ellene. Volt olyan, hogy ezt kihasználva, a húguk ellen fordította a lányt. És Katherine úgy tett, ahogy azt bátyja parancsolta. Bármennyire is nem akart, ártani Ninának, hisz nagyon szerette, Klaus kedvéért mégis megtette; bár erről húguk soha sem tudott. Ő mindig azt hitte, hogy ez a sok minden, (például, hogy nem mehetett emberek közé) mind azért van, mert úgy kellett lennie. Sosem gondolta, hogy esetleg a testvérei állnak a dolgok hátterében. Kath igazán sajnálta, azt amit a múltban elkövetett szeretett kishúga ellen és azt is, amit a Salvatore testvérekkel tett. Bár az igazán jó játék volt..-gondolta mosolyogva.- Mindkét férfi észvesztően jóképű, nem is beszélve arról, milyen jók az ágyban.. De aztán elrontották a játékomat azzal, hogy nem voltak képesek megosztozni rajtam. És végül vámpírok lettek, így tovább játszhattunk! De aztán jött az a kis ribanc.. az a Gilbert lány.. Elena, aki a hasonmásunk.. és Stefie rögtön beleszeretett, meg persze Damonkám is. Ezért kénytelen voltam véget vetni a nyomorúságos emberi életének.-arcán egy ördögi mosoly jelent meg, majd azonnal el is tűnt.- De hiába minden, hisz most mind két fiú gyűlöl. A lány hirtelen megfordult, mert a háta mögül lépteket hallott. A minimális zajból azonnal kikövetkeztette, hogy vámpírral van dolga; így támadó állásba helyezkedett. A szél neki kedvezett, mert felé sodorta az érkező illatát. Katherine csak egy nevet suttogott, olyan halkan, hogy azt csak az érkező hallhatta.
- Stefan.-mosolygott a lány angyali módon, majd meglátta a férfit. Mint mindig, most is tökéletesen nézett ki. Katherine elfojtott magában egy sóhajt, de a mosolyát már nem tudta levakarni.
- Katherine?-nézett rá kérdőn Stefan, hisz a két lány ugyan úgy nézett ki és csak remélni tudta, hogy azzal beszél, akivel eredetileg akart. A lánynak eszébe jutott egy pillanatra, hogy azt mondja: "Nem, én Nina vagyok", de nem tette.
- Mit szeretnél Stefan?
- Beszélni. Miért nem árultad el, hogy van egy testvéred?-állt meg előtte a fiú karba font kézzel. Katherine az ajkába harapott, majd rászánta magát a válaszra.
- Miért? Hisz akkor a játék már nem olyan jó móka.
- Persze.. mert bezárni egy szobába jó móka, igaz?- Stefan hangja gúnyos volt.. nem a megszokott.. kicsit hasonlított most bátyjára.
- Ne merészelj így beszélni velem Stefan!-mondta a lány, egy angyali mosollyal, de a hangján érezni lehetett a fenyegetést.
- Miért? Mit Teszel Katherine? Megölsz?-nevetett fel keserűen- Azzal csak megkímélnél attól, hogy tovább éljek ebben a világban! Megölted Elenát és ezt soha se bocsátom meg neked!-a mosolya leolvadt Katherine-nek, mikor meghallotta azt a nevet.
- Szóval innen fúj a szél? Hiányzik az emberkéd? Miért nem örülsz? Hisz kaptál helyette kettőt is.-a lány hangja csak nem olyan volt, mint a fiúé; érezni lehetett köztük a feszültséget.
- Igen; kettőt belőled, holott egy is sok.
- A húgom más.. ő nem igazán olyan mint én. Inkább olyan is-is. Ne mond nekem Stefan, hogyha ránk nézel nem jut eszedbe Elena. Benne is volt valami, ami bennünk.. Az az ember lány is csak azért vonzott téged és a bátyádat, mert emlékeztetett rám. Tudom. Szóval ne is tagad.-mosolyodott el ismét Kath. Hirtelen meghallotta húga hangját a fejében. "Katerina, tényleg vannak még élő rokonaink?"-kérdezte Nina. Katherine nem tudott hirtelen mit mondani erre. Élő rokonok? Bár Klaus mesélt neki valamit arról, hogy vannak neki leszármazottjai, de a lány mindig is azt hitte, hogy viccel. Kath visszafordult Stefanhoz, és megkérdezte tőle:
- Mit tudtatok meg ma rólunk?
- Mi?-a fiú kissé értetlen képet vágott, de a szemében volt valami, amiben Katerina meglátta az igazat.
- Ki? Ki mesélt rólunk? Mond meg Stefan az igazat!-követelte Katherine, de ismét meghallotta húga hangját. "Nemsokára ott vagyok, addig kérlek ne csinálj semmi ostobaságot!"-kérte, s Kath érezte ahogy közeledik. "Így ismersz hugicám?"-küldte a kérdést Nina felé, aki gondolatban elmosolyodott. Kath közelebb lépett Stefanhoz, majd finoman végigsimított arcán. A fiú megfogta a lány kezét és egy egyszerű mozdulattal arrébb lökte. A következő pillanatban megjelent Nina. Megragadta a fiút a nyakánál és felemelte.
- Nina!-szólt rá nővére, így elengedte Stefant.
- Bocs, ha esetleg fájt, de mára elegem van belőletek Salvatore!-morogta ellenszenvesen a vámpírlány.
- Mit tett Damon, hogy engem akarsz megölni?-kérdezte Stefan, a hangjában volt valami, ami arra utalt, hogy nem igazán tetszett neki Nina előbbi akciója.
- Csak azt, amit te! Nem engedtetek beszélni az utolsó leszármazottunkkal!-morogta Nina, Kath ezúttal nem gondolkodott tovább; már biztos volt benne, hogy igaz.- De tudod mit? Nem érdekel! Inkább megyek haza.-mondta Nina, majd elindult az erdő rejtekébe vezető kis úton, a lakásuk felé. Az új otthonuk felé. De még azért utólag visszanézett, finoman elmosolyodott és megszólalt.-Találkozunk holnap a suliban Stefan; addig is próbáld meg nem megölni a nővérem.- Stefan már nem látta a lányt, de a hangját kristály tisztán hallotta.
- Miről beszél?-nézett kérdőn Katherine-re.
- Nem mondtam volna?-kérdezett vissza csodálkozva Kath, aztán a fiúra mosolygott.- Talán zavar, hogy két új lány fog járni a Mystic Falls-i gimnáziumba? Két lány, akik ugyan úgy néznek ki mint a Drága Elena? Aki már hosszú évek óta halott?
- Nem.-jelentette ki Stefan, de ehhez komoly önuralomra volt szüksége.- De csak hogy tisztázzuk.. ha már itt vagytok mind ketten.. nincs szükségünk arra, hogy a Tanács figyelme túlzottan ránk terelődjön. Világosan beszéltem Katherine?
- Világosan!-bólintott a lány.- Jó éjt Stefan.-suttogta, majd a fiú arcára nyomott egy apró puszit és a következő pillanatban már Nina mellett ült a házban. A fiú nem tudta, mit is kellett volna erre az egészre reagálnia. Abban biztos volt, hogy Elena halála után Katherine kicsit másabb lett.. Elena.. Stefan nem tudta még kitörölni annak az emberlánynak az emlékét a szívéből. Örökre beleégett a lelkébe a lány arca.. mosolya.. hangja.. és ezen nem sokat segít az, hogy Katherine és Nina kiköpött Elena.. Bár tudta, hogy Elena volt a Petrova hasonmás.. de most mégis úgy gondolta, hogy a két Pierce lány hasonlít halott kedvesére és nem fordítva..

4.fejezet

4.fejezet

Ezután az érdekes beszélgetés után Damonnak nem volt kedve tovább a vendégházban ücsörögni és mivel már a whisky készlete is igencsak fogyóban volt, így fogta a kabátját és elindult egy Mystic Grill nevezetű helyre. Stefan még mindig nem bízott annyira bátyjában, de kéntelen volt hagyni, had menyen. Ninának ismét mehetnéke volt, hiába is.. ha az embert hosszú időre elzárják a külvilágtól, akkor annak minden szabadban töltött perc kincset ér. Így hát Katherine elengedte húgát, had élvezze az életét. Damon épp a whiskyjét iszogatta, mikor kinyílt a Grill ajtaja és egy számára ismerős illatot fújt be a szél. Azonnal felkapta rá a fejét. A lány nem vette őt észre, egyenesen a bárpulthoz sétált. Ott a csapos felé fordult és lágy, dallamos hangján megszólalt.
- Egy whiskyt kérek.-mondta a lány igéző mosollyal az arcán, amitől a pultos fiú szíve azonnal hevesebben vert. Mikor azonban a fiú oldalára nézett, a tekintetében tükröződött a fájdalma, miszerint vesztett. Nina oldalra fordította a fejét és igencsak meglepődött, mikor meglátta Damon Salvatore-t. A csapos letette a whiskyt a pultra, majd elsétált a többi vendéghez.
- Kösz szépen, így biztos nem kapok kedvezményt..-húzta el a száját Nina sértődötten.
- Az hogy játszadozol ezzel az egyszerű emberrel még nem jelenti azt, hogy kedvezményt is kapsz, drágám.-mondta Damon gúnyosan.
- Fogd be! Az én dolgom, hogy játszok velük nem de? Én se dumálok bele a te dolgaidba. Amúgy mit is akarsz?-nézett rá a lány kíváncsian.
- Meginni egy kis whiskyt a társaságodban.-emelte fel a poharát, majd koccintottak.
- Tudod, igazán szíven ütött, hogy az előbb meg akartál ölni.
- Van szíved?-gúnyolódott Damon.
- Van és ha továbbra is ilyen bunkó leszel, akkor inkább itt hagylak. Iszogass csak magadban Salvatore..-állt fel Nina a székről, Damon azonban megragadta és visszarántotta a lányt a székre.
- Előbb beszélgessünk egy kicsit..-simított végig a lány arcán, amitől az megremegett, de erőt vett magán és ellökte a férfi kezét. Damon egy féloldalas mosollyal válaszolt.
- Miről?-emelete fel a lány szép ívű szemöldökét és kérdőn pillantott a férfire.
- Rólad, rólatok.. a családodról..
- Ó.. még ilyen se volt. Damon Salvatore kíváncsi. Tudod szívi nem vagyok vevő a játékaidra, szóval nyögd ki végre hogy mi az az infó, amire szükséged van és szállj le rólam.
- Attól hogy Klaus húga vagy, még nem kéne így beszélned. Bármikor megölhetlek Nina, egy vidám mosollyal az arcomon, aztán pedig a maradványaidat Katherine elé dobnám és utána őt is megölném.-suttogta egész közel a lány arcához. Nina szemei azonnal összeszűkültek, mikor meghallotta azt a nevet. Klaus.. mást nem hallott Damon mondatából, bár lehet, hogy neki jobb is így. A bátyja halála marta a szívét; bár gyűlölte, még is csak a testvére volt.. és tényleg hiányzott neki az az örökös pesztrálás, amit tőle kapott...
- Honnan tudsz... honnan..?-nyögte ki végül a szavakat a lány. Még az emléke is fájt neki.
- Tehát igaz.-jelentette ki Damon mosolyogva, majd lenyelte az utolsó korty whiskyt, fel állt és a kijárat felé sétált. Nina gyorsan ledobott a pultra egy száz dollárost, majd a férfi után ment. A kinti levegő túlságosan hideg volt egy egyszerű tavasz estéhez, de egyikőjük se fázott.
- Damon, magyarázatot követelek az egészre!-fogta meg Nina az említett vállát és maga felé fordította.
- Ahogy én is. Úgyhogy velem jössz.-mondta a férfi, majd egyszerűen elindult a kocsijához.
- Nem megyek veled sehová.-jelentette ki a lány.
- Akkor viszont nem tudsz meg semmit.-ennek hallatán Nina beült a vámpírférfi kocsijába. A lány kicsit sem lepődött meg, mikor meglátta a vendégházat, ahol a Slavatore testvérpár ideiglenesen lakik. Damon leparkolt, majd kiszálltak. Mikor beléptek a házba, Nina boldog volt, hogy tényleg bent van és még csak nem is kellett hozzá ráhatást használnia. Felmentek az emeletre, odafent két különböző ajtó mögül két különböző szívdobogást hallott. A két ember, akikkel együtt laknak..-gondolta a lány, ajka önkénytelenül is mosolyra húzódott. Damon kinyitott egy ajtót, viszonylag távol a két embertől, majd bement. Nina követte, s becsukta maga mögött az ajtót, aminek a másik oldalán egy cetli volt.
Damon, ha keresnél.. bár kétlem; elmentem vadászni. Stefan
Damon is elolvasta a cetlit, majd a kukába dobta.
- Igazán figyelmes Stefantól, hogy kettesben hagy minket, nem igaz Nina?-a férfi szemei éhesen csillogtak, kivillantotta szemfogait. Nina arca is átalakult, ajkán egy gúnyos mosoly látszott.
- Felőlem játszhatunk édes, csak előbb áruld el honnan tudtad meg hogy volt egy bátyám?-mondta a lány, majd mindkettejük arca vissza alakult.
- Rendben.-küldött a lány felé egy észvesztően sexys mosolyt, majd elárulta neki.- A lány, akit délelőtt láttál, a rokonod. Vagyis inkább Klausé.
- Micsoda?!-kérdezte hirtelen.- Az a lány a rokonom és ti nem engedtetek beszélni vele?
- Nina, ez nem olyan egyszerű.. Akkor még..
- Dehogy nem! Melyik az ő szobája?-kérdezte, de már útban volt a szobák felé.
- Várj!-mondta a férfi, majd megragadta a lányt és testével a falhoz nyomta. Mikor a szemébe nézett, Nina úgy érezte azon nyomban elfolyik az erős karok közt.- Alszanak..-suttogta Damon, a hangja kissé rekedt volt, folyamatosan a lány ajkát nézte, miközben próbált erőt venni magán. Damon végigsimított a lány arcán. Nina az ajkába harapott, közben önkénytelenül is közelebb húzódott a férfi testéhez. Arca közeledett Damonéhoz, s mikor már majdnem megcsókolta, a férfi elhátrált tőle. Ninának fájt a visszautasítás és az is, hogy ilyen könnyedén engedett a csábításnak. Ellökte magát a faltól, majd az asztalhoz sétált. Egy csomó régebbi napló hevert rajta valamint egy kép a nővéréről, ami még 1864-ben készült. Felemelte és Damon felé fordította.
- Ahhoz képest, hogy gyűlölitek; a képe itt hever az asztalon.-mondta a lány, Damon azonnal kivette a kezéből és visszatette az asztalra.
- Semmi közöd ahhoz, hogy kinek a képe hever az asztalunkon.
- Komolyan Damon?-lépett egyet előrébb- Biztos vagy benne?-kérdezte, ajkán egy játékos mosollyal.
- Nem leszek a játékszered, úgy mint anno Katherine-nek.-jelentette ki a férfi, a lány arcáról lefagyott a mosoly. A lány vámpír sebességgel Damon előtt termett, majd megszólalt.
- Damon-suttogta a lány, miközben az arca teljesen átalakult- csak egy dolgot jegyezz meg, én nem vagyok Katherine.-villantotta ki éles fogait, majd egy egyszerű mozdulattal kiugrott az ablakon. Mikor Damonben tudatosultak a látottak és a hallottak, az ablakhoz sétált, de a lánynak már csak hűlt helyét találta.