5.fejezet

Sziasztok *.* itt a fejezet! :D Ki várta? Senki? Gondoltam... xd na, azért remélem, hogy valaki várta már és nem hiába írtam meg a fejezetet! ;) Az előző fejezetekhez nem írtam semmit.. mert akkor vagy nem volt időm, vagy nem volt mit hozzáfűznöm.. de most van mind a kettő, szóval fecsegek itt nektek! :D Ebben a fejezetben a "főszereplő" Katherine Pierce.. =) A fejezetet pedig külön Fanta_light-nak küldeném, persze csak ha a többi olvasó nem haragszik meg érte :)

Katherine az erdő egy félreeső tisztásán állt. Feje felett a csillagok gyémántként ragyogtak. Imádta nézni őket, már születése óta. De ez az idő töltése feledésbe ment, mikor bátyja, Klaus meghalt. Imádta őt, úgymond istenítette és Klaus ezt sokszor fel is használta ellene. Volt olyan, hogy ezt kihasználva, a húguk ellen fordította a lányt. És Katherine úgy tett, ahogy azt bátyja parancsolta. Bármennyire is nem akart, ártani Ninának, hisz nagyon szerette, Klaus kedvéért mégis megtette; bár erről húguk soha sem tudott. Ő mindig azt hitte, hogy ez a sok minden, (például, hogy nem mehetett emberek közé) mind azért van, mert úgy kellett lennie. Sosem gondolta, hogy esetleg a testvérei állnak a dolgok hátterében. Kath igazán sajnálta, azt amit a múltban elkövetett szeretett kishúga ellen és azt is, amit a Salvatore testvérekkel tett. Bár az igazán jó játék volt..-gondolta mosolyogva.- Mindkét férfi észvesztően jóképű, nem is beszélve arról, milyen jók az ágyban.. De aztán elrontották a játékomat azzal, hogy nem voltak képesek megosztozni rajtam. És végül vámpírok lettek, így tovább játszhattunk! De aztán jött az a kis ribanc.. az a Gilbert lány.. Elena, aki a hasonmásunk.. és Stefie rögtön beleszeretett, meg persze Damonkám is. Ezért kénytelen voltam véget vetni a nyomorúságos emberi életének.-arcán egy ördögi mosoly jelent meg, majd azonnal el is tűnt.- De hiába minden, hisz most mind két fiú gyűlöl. A lány hirtelen megfordult, mert a háta mögül lépteket hallott. A minimális zajból azonnal kikövetkeztette, hogy vámpírral van dolga; így támadó állásba helyezkedett. A szél neki kedvezett, mert felé sodorta az érkező illatát. Katherine csak egy nevet suttogott, olyan halkan, hogy azt csak az érkező hallhatta.
- Stefan.-mosolygott a lány angyali módon, majd meglátta a férfit. Mint mindig, most is tökéletesen nézett ki. Katherine elfojtott magában egy sóhajt, de a mosolyát már nem tudta levakarni.
- Katherine?-nézett rá kérdőn Stefan, hisz a két lány ugyan úgy nézett ki és csak remélni tudta, hogy azzal beszél, akivel eredetileg akart. A lánynak eszébe jutott egy pillanatra, hogy azt mondja: "Nem, én Nina vagyok", de nem tette.
- Mit szeretnél Stefan?
- Beszélni. Miért nem árultad el, hogy van egy testvéred?-állt meg előtte a fiú karba font kézzel. Katherine az ajkába harapott, majd rászánta magát a válaszra.
- Miért? Hisz akkor a játék már nem olyan jó móka.
- Persze.. mert bezárni egy szobába jó móka, igaz?- Stefan hangja gúnyos volt.. nem a megszokott.. kicsit hasonlított most bátyjára.
- Ne merészelj így beszélni velem Stefan!-mondta a lány, egy angyali mosollyal, de a hangján érezni lehetett a fenyegetést.
- Miért? Mit Teszel Katherine? Megölsz?-nevetett fel keserűen- Azzal csak megkímélnél attól, hogy tovább éljek ebben a világban! Megölted Elenát és ezt soha se bocsátom meg neked!-a mosolya leolvadt Katherine-nek, mikor meghallotta azt a nevet.
- Szóval innen fúj a szél? Hiányzik az emberkéd? Miért nem örülsz? Hisz kaptál helyette kettőt is.-a lány hangja csak nem olyan volt, mint a fiúé; érezni lehetett köztük a feszültséget.
- Igen; kettőt belőled, holott egy is sok.
- A húgom más.. ő nem igazán olyan mint én. Inkább olyan is-is. Ne mond nekem Stefan, hogyha ránk nézel nem jut eszedbe Elena. Benne is volt valami, ami bennünk.. Az az ember lány is csak azért vonzott téged és a bátyádat, mert emlékeztetett rám. Tudom. Szóval ne is tagad.-mosolyodott el ismét Kath. Hirtelen meghallotta húga hangját a fejében. "Katerina, tényleg vannak még élő rokonaink?"-kérdezte Nina. Katherine nem tudott hirtelen mit mondani erre. Élő rokonok? Bár Klaus mesélt neki valamit arról, hogy vannak neki leszármazottjai, de a lány mindig is azt hitte, hogy viccel. Kath visszafordult Stefanhoz, és megkérdezte tőle:
- Mit tudtatok meg ma rólunk?
- Mi?-a fiú kissé értetlen képet vágott, de a szemében volt valami, amiben Katerina meglátta az igazat.
- Ki? Ki mesélt rólunk? Mond meg Stefan az igazat!-követelte Katherine, de ismét meghallotta húga hangját. "Nemsokára ott vagyok, addig kérlek ne csinálj semmi ostobaságot!"-kérte, s Kath érezte ahogy közeledik. "Így ismersz hugicám?"-küldte a kérdést Nina felé, aki gondolatban elmosolyodott. Kath közelebb lépett Stefanhoz, majd finoman végigsimított arcán. A fiú megfogta a lány kezét és egy egyszerű mozdulattal arrébb lökte. A következő pillanatban megjelent Nina. Megragadta a fiút a nyakánál és felemelte.
- Nina!-szólt rá nővére, így elengedte Stefant.
- Bocs, ha esetleg fájt, de mára elegem van belőletek Salvatore!-morogta ellenszenvesen a vámpírlány.
- Mit tett Damon, hogy engem akarsz megölni?-kérdezte Stefan, a hangjában volt valami, ami arra utalt, hogy nem igazán tetszett neki Nina előbbi akciója.
- Csak azt, amit te! Nem engedtetek beszélni az utolsó leszármazottunkkal!-morogta Nina, Kath ezúttal nem gondolkodott tovább; már biztos volt benne, hogy igaz.- De tudod mit? Nem érdekel! Inkább megyek haza.-mondta Nina, majd elindult az erdő rejtekébe vezető kis úton, a lakásuk felé. Az új otthonuk felé. De még azért utólag visszanézett, finoman elmosolyodott és megszólalt.-Találkozunk holnap a suliban Stefan; addig is próbáld meg nem megölni a nővérem.- Stefan már nem látta a lányt, de a hangját kristály tisztán hallotta.
- Miről beszél?-nézett kérdőn Katherine-re.
- Nem mondtam volna?-kérdezett vissza csodálkozva Kath, aztán a fiúra mosolygott.- Talán zavar, hogy két új lány fog járni a Mystic Falls-i gimnáziumba? Két lány, akik ugyan úgy néznek ki mint a Drága Elena? Aki már hosszú évek óta halott?
- Nem.-jelentette ki Stefan, de ehhez komoly önuralomra volt szüksége.- De csak hogy tisztázzuk.. ha már itt vagytok mind ketten.. nincs szükségünk arra, hogy a Tanács figyelme túlzottan ránk terelődjön. Világosan beszéltem Katherine?
- Világosan!-bólintott a lány.- Jó éjt Stefan.-suttogta, majd a fiú arcára nyomott egy apró puszit és a következő pillanatban már Nina mellett ült a házban. A fiú nem tudta, mit is kellett volna erre az egészre reagálnia. Abban biztos volt, hogy Elena halála után Katherine kicsit másabb lett.. Elena.. Stefan nem tudta még kitörölni annak az emberlánynak az emlékét a szívéből. Örökre beleégett a lelkébe a lány arca.. mosolya.. hangja.. és ezen nem sokat segít az, hogy Katherine és Nina kiköpött Elena.. Bár tudta, hogy Elena volt a Petrova hasonmás.. de most mégis úgy gondolta, hogy a két Pierce lány hasonlít halott kedvesére és nem fordítva..