4.fejezet

4.fejezet

Ezután az érdekes beszélgetés után Damonnak nem volt kedve tovább a vendégházban ücsörögni és mivel már a whisky készlete is igencsak fogyóban volt, így fogta a kabátját és elindult egy Mystic Grill nevezetű helyre. Stefan még mindig nem bízott annyira bátyjában, de kéntelen volt hagyni, had menyen. Ninának ismét mehetnéke volt, hiába is.. ha az embert hosszú időre elzárják a külvilágtól, akkor annak minden szabadban töltött perc kincset ér. Így hát Katherine elengedte húgát, had élvezze az életét. Damon épp a whiskyjét iszogatta, mikor kinyílt a Grill ajtaja és egy számára ismerős illatot fújt be a szél. Azonnal felkapta rá a fejét. A lány nem vette őt észre, egyenesen a bárpulthoz sétált. Ott a csapos felé fordult és lágy, dallamos hangján megszólalt.
- Egy whiskyt kérek.-mondta a lány igéző mosollyal az arcán, amitől a pultos fiú szíve azonnal hevesebben vert. Mikor azonban a fiú oldalára nézett, a tekintetében tükröződött a fájdalma, miszerint vesztett. Nina oldalra fordította a fejét és igencsak meglepődött, mikor meglátta Damon Salvatore-t. A csapos letette a whiskyt a pultra, majd elsétált a többi vendéghez.
- Kösz szépen, így biztos nem kapok kedvezményt..-húzta el a száját Nina sértődötten.
- Az hogy játszadozol ezzel az egyszerű emberrel még nem jelenti azt, hogy kedvezményt is kapsz, drágám.-mondta Damon gúnyosan.
- Fogd be! Az én dolgom, hogy játszok velük nem de? Én se dumálok bele a te dolgaidba. Amúgy mit is akarsz?-nézett rá a lány kíváncsian.
- Meginni egy kis whiskyt a társaságodban.-emelte fel a poharát, majd koccintottak.
- Tudod, igazán szíven ütött, hogy az előbb meg akartál ölni.
- Van szíved?-gúnyolódott Damon.
- Van és ha továbbra is ilyen bunkó leszel, akkor inkább itt hagylak. Iszogass csak magadban Salvatore..-állt fel Nina a székről, Damon azonban megragadta és visszarántotta a lányt a székre.
- Előbb beszélgessünk egy kicsit..-simított végig a lány arcán, amitől az megremegett, de erőt vett magán és ellökte a férfi kezét. Damon egy féloldalas mosollyal válaszolt.
- Miről?-emelete fel a lány szép ívű szemöldökét és kérdőn pillantott a férfire.
- Rólad, rólatok.. a családodról..
- Ó.. még ilyen se volt. Damon Salvatore kíváncsi. Tudod szívi nem vagyok vevő a játékaidra, szóval nyögd ki végre hogy mi az az infó, amire szükséged van és szállj le rólam.
- Attól hogy Klaus húga vagy, még nem kéne így beszélned. Bármikor megölhetlek Nina, egy vidám mosollyal az arcomon, aztán pedig a maradványaidat Katherine elé dobnám és utána őt is megölném.-suttogta egész közel a lány arcához. Nina szemei azonnal összeszűkültek, mikor meghallotta azt a nevet. Klaus.. mást nem hallott Damon mondatából, bár lehet, hogy neki jobb is így. A bátyja halála marta a szívét; bár gyűlölte, még is csak a testvére volt.. és tényleg hiányzott neki az az örökös pesztrálás, amit tőle kapott...
- Honnan tudsz... honnan..?-nyögte ki végül a szavakat a lány. Még az emléke is fájt neki.
- Tehát igaz.-jelentette ki Damon mosolyogva, majd lenyelte az utolsó korty whiskyt, fel állt és a kijárat felé sétált. Nina gyorsan ledobott a pultra egy száz dollárost, majd a férfi után ment. A kinti levegő túlságosan hideg volt egy egyszerű tavasz estéhez, de egyikőjük se fázott.
- Damon, magyarázatot követelek az egészre!-fogta meg Nina az említett vállát és maga felé fordította.
- Ahogy én is. Úgyhogy velem jössz.-mondta a férfi, majd egyszerűen elindult a kocsijához.
- Nem megyek veled sehová.-jelentette ki a lány.
- Akkor viszont nem tudsz meg semmit.-ennek hallatán Nina beült a vámpírférfi kocsijába. A lány kicsit sem lepődött meg, mikor meglátta a vendégházat, ahol a Slavatore testvérpár ideiglenesen lakik. Damon leparkolt, majd kiszálltak. Mikor beléptek a házba, Nina boldog volt, hogy tényleg bent van és még csak nem is kellett hozzá ráhatást használnia. Felmentek az emeletre, odafent két különböző ajtó mögül két különböző szívdobogást hallott. A két ember, akikkel együtt laknak..-gondolta a lány, ajka önkénytelenül is mosolyra húzódott. Damon kinyitott egy ajtót, viszonylag távol a két embertől, majd bement. Nina követte, s becsukta maga mögött az ajtót, aminek a másik oldalán egy cetli volt.
Damon, ha keresnél.. bár kétlem; elmentem vadászni. Stefan
Damon is elolvasta a cetlit, majd a kukába dobta.
- Igazán figyelmes Stefantól, hogy kettesben hagy minket, nem igaz Nina?-a férfi szemei éhesen csillogtak, kivillantotta szemfogait. Nina arca is átalakult, ajkán egy gúnyos mosoly látszott.
- Felőlem játszhatunk édes, csak előbb áruld el honnan tudtad meg hogy volt egy bátyám?-mondta a lány, majd mindkettejük arca vissza alakult.
- Rendben.-küldött a lány felé egy észvesztően sexys mosolyt, majd elárulta neki.- A lány, akit délelőtt láttál, a rokonod. Vagyis inkább Klausé.
- Micsoda?!-kérdezte hirtelen.- Az a lány a rokonom és ti nem engedtetek beszélni vele?
- Nina, ez nem olyan egyszerű.. Akkor még..
- Dehogy nem! Melyik az ő szobája?-kérdezte, de már útban volt a szobák felé.
- Várj!-mondta a férfi, majd megragadta a lányt és testével a falhoz nyomta. Mikor a szemébe nézett, Nina úgy érezte azon nyomban elfolyik az erős karok közt.- Alszanak..-suttogta Damon, a hangja kissé rekedt volt, folyamatosan a lány ajkát nézte, miközben próbált erőt venni magán. Damon végigsimított a lány arcán. Nina az ajkába harapott, közben önkénytelenül is közelebb húzódott a férfi testéhez. Arca közeledett Damonéhoz, s mikor már majdnem megcsókolta, a férfi elhátrált tőle. Ninának fájt a visszautasítás és az is, hogy ilyen könnyedén engedett a csábításnak. Ellökte magát a faltól, majd az asztalhoz sétált. Egy csomó régebbi napló hevert rajta valamint egy kép a nővéréről, ami még 1864-ben készült. Felemelte és Damon felé fordította.
- Ahhoz képest, hogy gyűlölitek; a képe itt hever az asztalon.-mondta a lány, Damon azonnal kivette a kezéből és visszatette az asztalra.
- Semmi közöd ahhoz, hogy kinek a képe hever az asztalunkon.
- Komolyan Damon?-lépett egyet előrébb- Biztos vagy benne?-kérdezte, ajkán egy játékos mosollyal.
- Nem leszek a játékszered, úgy mint anno Katherine-nek.-jelentette ki a férfi, a lány arcáról lefagyott a mosoly. A lány vámpír sebességgel Damon előtt termett, majd megszólalt.
- Damon-suttogta a lány, miközben az arca teljesen átalakult- csak egy dolgot jegyezz meg, én nem vagyok Katherine.-villantotta ki éles fogait, majd egy egyszerű mozdulattal kiugrott az ablakon. Mikor Damonben tudatosultak a látottak és a hallottak, az ablakhoz sétált, de a lánynak már csak hűlt helyét találta.