1.fejezet

 1.fejezet

Mystic Falls napjainkban

- Fura itt lenni nem?-kérdezte Nina nővérét, aki bólintott. Végigsétáltak családjuk régi házán, amit igencsak megviseltek a világháborúk. A tető néhol beomlott, a falakon embernagyságú lyukak voltak.. Az egész nem volt más, csak egy romhalmaz. Katherine egy darabig állt az épület előtt, felidézte a régi emlékeket. Nina szomorúan pillantott nővérére, tudta mennyire fájt neki ami régen történt, de ezt nem akarta kimutatni senki előtt, inkább magába zárkózott.
- Menyünk vissza a házba.-mondta Katherine, majd elindultak. A ház Mystic Falls egyik félreeső részén volt, közel az erdőhöz. Hasonlóan volt felépítve, mint régi otthonuk, ahol Klausszal éltek, épp ezért választották ezt. Klaus már évekkel ezelőtt meghalt, megölte egy másik eredeti. Nina is gyászolta, mert az alatt a száz év alatt, amit vele töltöttek, egészen megkedvelte a vámpírférfit.
- Katherine, én elmegyek vadászni.-mondta Nina és elindult, bár nem szívesen hagyta magára nővérét. Az erdőben megérezte néhány ember illatát, az ösztönei egyből kiélesedtek. Nem telt bele egy percbe sem és már a kirándulók előtt állt.
- Ki maga?-kérdezte a nő, miközben megpróbált elbújni a férfi mögött.
- Mivel úgy se mondjátok el senkinek.. A nevem Nina Pierce, vámpír vagyok és feltett szándékom megölni magukat.-mondta Nina mosolyogva, majd a férfi torkának esett. A nő futásnak ered, de Nina nem törődött vele, tudta, hogy úgy is elkapja. Miután az utolsó csepp vért is kiszívta a férfiból, a nő után indult. Utolérte és néhány pillanat alatt végzett vele is. Mivel nem akarta magára vonni a Tanács figyelmét, ezért gondosan eltüntette a két testet. Nem akart még visszamenni, amúgy is túl sokat tölt a négy fal között. Elindult arra, amerre az ösztönei súgták. Egy öreg, romos épülethez ért, ami előtt egy kút volt. Minden békés volt, de ösztönei azt súgták nincs egyedül. Körbenézett és a ház tetején meglátott egy alakot. Közelebb ment hozzá és így kitudta venni, hogy ki az.
- Stefan-mondta ki hangosan a fiú nevét. Még soha sem találkozott vele, még is ismerte. Eleget hallott róla nővérétől. Stefan a lány felé fordult zöld szemeivel méregette, vajon mit tervezhet, de a lány nem akart semmit. A fiú leszállt a ház tetejéről, majd Nina elé állt.
- Katherine, mégis mit akarsz? Nem volt elég, hogy vámpírrá tettél, elvetted tőlem Elenát és ezzel nyomorúságra ítéltél az életem hátralévő részén?-kérdezte Stefan, aki nem tudhatta, hogy nem Katherine-nel beszél. Bár Nina tudta, hogy a fiúnak fogalma sincsen, ki ő, mégis fájt neki, hogy így beszél hozzá.
- Stefan, semmit sem tudsz rólam! Én nem vettem el tőled senkit; az én...-a fiú a szavába vágott.
- Legalább ne tagadd le Katherine! Vállald fel jogosan, amit tettél!-morogta Stefan, arca teljesen eltorzult. A lány, aki a fiú előtt állt, nagyon hasonlított szerelmére, de tudta, hogy nem ő az. Biztos volt benne, hogy Katherine tehet Elena haláláról és megígérte, hogy megbosszulja.
- Lehet, hogy nem ismerlek elég jól, de tudom mit tettél!
- Stefan, Stefan... hányszor mondjam el, míg végül felfogod, hogy tévedsz? Nem öltem meg senkit.. legalábbis senki olyat, akit Elenának hívtak. De persze nem muszáj hinned nekem.-a lány elindult, de aztán visszanézett; ajkán szomorú mosoly látszott- Sajnálom a lányt, de ne okolj olyan miatt, amihez nincs közöm.-mondta. Amikor Stefan belenézett csokoládészínű szemeibe, tényleg elhitte azt, amit a lány mondott. Nem tűnt hazugságnak. Elment, Stefan pedig ott maradt az erdőben és a lány szavain töprengett.
Vajon miért mondja azt, hogy nem ismerem? Miért tagadja le Elena megölését?-kérdezte magától, de válaszra nem számíthatott.
Stefan egész jól ismerte Katherinet, de Nináról semmit sem tudott; még a létezéséről sem, így Nina nem hibáztathatta, hogy összekeverte ikertestvérével. Katherine épp az egyik sziklán ült és azon merengett, hogy csalogatja magához vissza Stefant, aki bizonyára a pokolba kívánja, azért, amit Elenával tett.
- Tudod, nővérem, igazad volt. Stefan teljes szívéből gyűlöl.-ült le mellé Nina-Sajnálom.-tette kezét Katherine vállára.
- Hagyd csak.-sóhajtott-Tudtam hogy így reagál majd..-Katherine mosolyogni próbált, de nem ment neki. Túlságosan nagy fájdalmat érzett a szívében.-És mit tudtál meg Damonról?-kérdezte csakhogy témát váltsanak.
- Semmit.-mondta Nina szomorkásan- Stefan egyszerűen letámadott azzal, hogy megkeserítettem az életét, mikor pedig meguntam, egyszerűen otthagytam.
- Értem..
Mikor Stefan visszaért a panzióba, Damon épp az ingét gombolta. Az utolsó gomb után a whiskys üvegért nyúlt és egy pohárba öntött magának belőle.
- Ilyen korán kezded?-kérdezte Stefan.
- Miért ne?-kérdezett vissza Damon, aki Elena halála óta teljesen más lett- Amúgy tudtad, hogy Mrs. Flowers-nek vannak még élő rokonai?-Stefan kérdőn nézett rá; bátyja fejével az ablak felé intett. Az ablak a kertre nézett. Stefan odasétált és kinézett rajta. A kerti asztalnál Mrs. Flowers ült egy kb. tizenhat éves lánnyal.
- Összefutottatok?-kérdezte Stefan, miközben a két embert nézte.
- Nem; csak unatkoztam és kihallgattam miről beszélnek.-válaszolta egyszerűen- Hogy hogy csak most jöttél vissza? Nem úgy volt, hogy rajtam tartod a szemed?-mosolyodott el gúnyosan.
- De, csak találkoztam Katherine-nel.-válaszolta; Damon arcáról lefagyott a mosoly.
- Miről beszéltetek?-kérdezte.
- Mindenről és semmiről.-mondta Stefan néhány perc gondolkodás után- De az volt benne a legérdekesebb, hogy azt mondta tévedek abban, hogy ő ölte meg Elenát és hogy semmit se tudok róla.
- Úgy látszik, Katherine tartogat némi meglepetést számunkra.-mondta Damon, miután lenyelte az utolsó korty whisky-jét is.