Prológus

Prológus

1864 Olaszország

A lány folyamatosan a falat nézte. A Salvatore testvérek hálátlansága felháborította. Ő azt szerette volna, ha hármasban boldogan élnek az örökkévalóságig, de a fiúknak ez így nem felet meg. Azt hitte a "halála" miatt érzett bűntudat majd ismét összehozza őket, de épp ellenkezőleg történt.
Katherine hallotta a közeledő léptek zaját, de nem törődött vele. A húga ledőlt mellé az ágyra, majd végigsimított sötétbarna haján.
- Kath-szólította meg nővérét, de az nem válaszolt- meddig akarod még ezt csinálni? Térj végre észhez és induljunk! Gudren azt mondta, hogy az embereknek felfogunk tűnni és akkor minket is bezárnak oda, ahová a többieket.-Nina megrángatta nővére vállát- Gyerünk! Nem akarok meghalni!
Ezt Katherine sem akarta, bár még mindig dühös volt a fivérekre, mégis úgy döntött elég volt.-Induljunk!-szólalt meg hosszas némasága után. Gudren már a hintónál várt úrnőire és mosolyogva üdvözölte őket.
- Gudren kérem maradjon, és vigyázzon a Salvatore fiúkra.- mondta Katherine, a szolgáló pedig bólintott. A kocsi elindult, de Nina még azt sem tudta hová mennek, így megkérdezte:
- Hová tartunk?-nővére egy mosolyt erőltetett az arcára, majd megszólalt.
- Meglátogatjuk Klaust.
- Hogy mi?!?- nem volt oda az ötletért, miért is lett volna; hisz Klaus volt az egyetlen személy, akit valaha gyűlölt.
- Nina kérlek. Tudom, hogy mi a véleményed róla, de perpillanat ő az egyetlen, aki segíthet nekünk.
- Rendben, de árulj el nekem valamit.
- Mi lenne az?-emelte fel szép ívű szemöldökét Katherine.
- Mond el mi történt a Salvatore fiúkkal.-kérte és Katherine elmesélte neki. Addig a pillanatig azt hitte, egyszerűen csak gyászolja őket, de most már tudta, hogy nem.