2.fejezet

2.fejezet

Bár Katherine kifejezetten kérte, Nina nem bírta kivárni, míg visszaérkezik, így hát elindult oda, ahol a Salvatore testvérek szállása volt. A panzió hátsórésze felől nevetést hallott; elmosolyodott és elindult abba az irányba. Egy kis kertet pillantott meg, a közepén egy hófehér asztallal, aminél ketten ültek. Egy idős hölgy és egy fiatal lány. Nina elindult feléjük, bár tudta, hogy sokkal elővigyázatosabbnak kellene lennie. A lány kiszúrta és rámosolygott, Nina ettől felbátorodva gyorsabban szedte lábait. Nem undorodott a tudattól, hogy ők emberek. Mikor melléjük ért, az idős hölgy és a lány felállt, bár a nő úgy nézett ki, mintha szellemet látna.
- Jó napot, a nevem..-nyújtotta a kezét Nina, de egy másik kéz megragadta a csuklójánál és magával rángatta egyenesen a ház felé.- Eressz el!-kiabálta, miközben a távolból hallotta, amint Stefan megpróbálja elmagyarázni a két embernek, hogy ki ő és mit keres itt. Nina csak úgy fortyogott a dühtől, nem tetszett neki, hogy Stefan elrontotta a játékát. De akkor eszébe jutott, hogy Stefan nem egyedül volt, hiszen máskülönben ki ráncigálná befelé a panzióba? Végignézett "el rablóján" és rájött, hogy az nem más, mint Damon Salvatore.
- Damon eressz el!-utasította, de az csak tovább vonszolta. Nina kitépte a kezét a szorításból és elindult az ellenkező irányba, csakhogy Stefan az útját állta.
- Igazán figyelhetnél rá jobban is!-motyogta Stefan, miközben vissza kísérte Damonhoz. De a fiú nem figyelt rá, szemeit a lányéba mélyesztette és ráakart jönni valamire, ami nagyon fontos.
Már el is felejtettem, hogy milyen jól néz ki Damon.-gondolta Nina-Sosem értettem Katherinet, de lehet, hogy nem is fogom.
- Szerintem én nem tudok bemenni azon az ajtón.-jegyezte meg Nina, mire a fiúk kérdőn néztek rá.-Hahó? Mond nektek valamit az, hogy behívás? Komolyan srácok, néha gondolkozhatnátok!-Stefan bólintott, aztán egy másik irányba kezdte húzni Ninát.
- Elég volt!-mondta dühösen Nina és megállt.- Mi a jó abban, ha ráncigáltok? Van lábam és tudok arra menni, amerre mondják, oké?-a szemei csak úgy szikráztak a dühtől. Stefan maga elé perdítette, a testük összeért.
- Egyszerűen csak nem bízunk benned Katherine.-mondta, majd a panzió melletti istállóba vezette, ahol leültették egy dobozra.
- Nem vagyok Katherine!-mondta ki Nina- Fogjátok már fel, hogy én nem ő vagyok!
- Akkor még is ki vagy édesem?-kérdezte Damon, szemei szikráztak, arca nagyon közel volt a lányéhoz.
- Kath testvére.-suttogta a lány, Damon felnevetett.
- Katherine-nek nincs testvére.-mondta negédesen. Nina felállt, hogy szeme egy magasságban legyen a férfiéval.
- Tévedsz szívi.-mondta, ezután pedig farkasszemet néztek egymással, míg Stefan félbe nem szakította őket.
- Hogy hívnak?-kérdezte, Nina felé fordult, rámosolygott. Stefan hirtelen Elneát látta benne, de gyorsan emlékeztette magát, hogy a lány nem ő.
- A nevem Nina Pierce és mint azt már mondtam, Kath testvére vagyok.
- Ikrek vagytok?-kérdezte Stefan, aki hitt a lánynak. Nina bólintott.
- A boszorkány üldözések miatt apánk jobbnak látta nem közhírré tenni, hogy ikrei vannak, ezért csak Katherine-t engedte emberek közé én pedig végig a szobámban ültem.-mosolyodott el szomorkásan.
- Én nem hiszek neki.-mondta Damon.
- Valahogy sejtettem.-mosolygott rá a lány, aztán Stefan felé fordult- Nem én öltem meg, hanem Katherine. Tudod Stefan, mi ott annál a romos háznál beszélgettünk először és az első benyomásom rólad nem a legjobb!
- Gondolom..
- Semmi baj. Már sokszor előfordult, hogy a nővérem miatt engem talált meg valaki. Néha volt hogy ő is azt hitte, hogy én vagyok Katherine. Pedig neki kellett volna  legjobban tudnia, hogy melyikőnk melyik.. hisz ő változtatott át..-mondta, távolba révedő szemekkel.
- Kiről beszélsz?-kérdezte Stefan kíváncsian.
- Ő.. én.. senkiről.. igazán senkiről..-suttogta, szemei könnybe lábadtak, de erőt vett magán és ismét megszólalt- Damon; nem várom el tőled, hogy higgy nekem. Nem is kell...-sóhajtott és kinézett a kertre. Az eső cseperegni kezdett; a hölgy és a lány beszaladtak a házba. Nina elmosolyodott; szerette nézni az embereket, egyszerű teremtmények voltak, de általuk ő is embernek érezte magát. A pajta ház felé nyíló ajtaja kinyílt és az idős hölgy mosolygós arca nézett rájuk.
- Gyerekek, gyertek be a házba; idebent meleg van.-mondta a hölgy. Ninában tudatosult a felismerés, hogy őt most behívták. Rámosolyogott a nőre és elindult az ajtó felé, de Damon megragadta a csuklóját.
- Köszönjük Mrs. Flowers, de jó nekünk idekint is.-mondta Damon, miközben szemét le nem vette Nináról.
- Ahogy gondoljátok. Hozzak valamit? Egy kis süteményt, szörpöt esetleg egy kis áfonyabort?
- Nem; köszönjük Mrs. Flowers.-mondta Nina angyali mosollyal az arcán.
- És ne küldjem le az unokámat egy takaróval, hogy nehogy megfázz kedvesem?-kérdezte a nő, akinek eléggé szimpatikus volt Nina.
- Nem, köszönöm.
- Rendben, akkor megyek is.-mondta és becsukta maga után az ajtót.
Hogyha Nina, Katherine rokona, akkor hogy lehet ilyen kedves az emberekhez?-gondolta Stefan.
- Áfonyabor?-kérdezte Nina.-Az az akar lenni, amire gondolok?-kérdezte a fiúkra nézve; Damon bólintott.- És hogy hogy? Miért? És a Tanács?-kérdezte csodálkozva.
- Nem jár el a szája és még csak meg sem kellett igéznünk.-válaszolta az idősebbik Salvatore.
- Értem, akkor.. elengednéd a csuklóm Damon?-nézett az említettre. A fiú elengedte a csuklóját, aztán megragadta Nina nyakát és a falhoz nyomta. Másik kezében egy karót tartott.-Csak tedd meg.-sziszegte Nina; Stefan ott termett és kicsavarta Damon kezéből a karót.- Kár volt kihagyni, máskor nem lesz rá lehetőséged.
- Majd meglátjuk.-mondta Damon, szemei sötétebbek voltak az éjszakánál, fogai kivillantak és az arca is átalakult. A pajta ajtajából valaki megtapsolta a jelenetet. Fekete köpenyt viselt, senki sem tudta, hogy ki lehet az, csak Nina, aki némán mellésétált. Katherine levette a fejéről a csukját, így végre a fiúk is megtudták kit rejt a lepel.
- Nagyszerű műsor volt, kár hogy az elejéről lemaradtam.-mondta Katherine, majd Damont a torkánál fogva a falhoz nyomta.- Ne merj kezet emelni a húgomra.-sziszegte, majd egyszerűen a pajta másik végébe hajította.- Stefan -mosolygott rá.-köszönöm, hogy nem hagytad neki. Akkor indulhatunk?-nézett Ninára, aki bólintott.
Ezek után Damon nem hiheti azt, hogy Kath és én ugyan az a személy vagyunk.-gondolta Nina. Katherine megfogta húga kezét és együtt elindultak vissza otthonukba.
- Ez érdekes volt..-mondta Nina, miközben kifelé nézett az ablakon.
- Nina, hogy mehettél csak úgy oda? Mi van, ha megölnek? Belegondoltál abba, hogy mennyi kockázattal járt ez?
- Kath nyugi, a lényeg az, hogy nem történt semmi, nem igaz?-kérdezte mosolyogva.
- De történhetett volna!-mondta Katherine; Nina  a szemeit forgatta.- Jó, igazad van, a lényeg hogy itt vagy és ezért hálával tartozom Stefannak.
Eközben  a panzióban Damon újabb whiskyt hajtott föl.
- Damon nem ittál még eleget?-kérdezte öccse; Damon nem válaszolt, még emésztette a hallottakat.
Katherine-nek tényleg volt egy húga, akiről nem mesélt nekik, holott a vámpírságát elmondta? Ez nem tűnik logikusnak.-gondolta. Kopogtattak, Stefan az ajtóhoz sétált és kinyitotta. Kissé meglepődött, mikor meglátta ki áll előtte...